~3.rész~

Sziasztok meghoztam a 3.részt is. Most már tényleg felgyorsulnak az események, és egyre izgalmasabb lesz a sztori. Nagyon köszönöm a sok oldalmegjelenítést. Komizni is ér :) Jó olvasást. 

Felnéztem és Christian félmeztelen testét pillantottam meg. Nem tudtam, hogy most megszólaljak-e, vagy mi legyen. De a kelleténél egy kicsit több ideig bámultam azt a szép barna felső testét. Ezt ő is észrevette.

-Na most mivan? Hol jársz?

-Semmi...mi lenne? Arra várok, hogy elálj az utamból-mondtam zavartan.

-Hova indultál?

-A fürdőbe, mivel nem vettem észre, hogy elmúlt 10 óra.

-Ha észrevesznek bajba kerülsz, azt tudod-e?-annyira édesen mosolygott.

-Nem vesznek észre, sietek.

Ezzel el is indultam volna, de úgy alakult, hogy éppen mind a ketten egy felé léptünk ki. Utána balra léptem és ő is. Áhh csak enyhén voltam zavarban...a fejem egy vörös lehetett. Christian elnevette magát, és félreállt, hogy elengedjen. Már el is indultam, 1 perce válhattunk el Christiannal, amikor a nevemet kiáltotta. Hátranéztem és bevártam őt.

-Bocsi, de nem engedhetem meg, hogy egyedül kóvályogj takarodó után. Ha észrevesznek nagy bajban leszel.

-És ha te velem vagy, akkor te is ugyanúgy bajban leszel-nevettem fel.

Már a fürdőhöz értünk. Ő azt mondta megvár az ajtó előtt, addig én gyorsan végezzek. Kicsit fura volt a helyzet, hogy ő miért akar engem megvárni, miért jött utánam. Fürdés közben hallottam, hogy Christian valakivel beszélget. Biztos az éjjeli felügyelő az, és akkor lebuktunk, és ezzel lehet, hogy kirúgnak a hajóról. Mikor elkészültem, nagyon feszült voltam.

-Christian kész vagyok-nyitottam ki nagyon lassan az ajtót, féltem, hogy ki fogad.

Csak Christiannal találtam szemben magam, de biztos voltam benne, hogy előtte valakivel beszélt.

-Miért vagy egyedül? Kivel beszéltél az előbb?

-Jah, csak az éjjeli felügyelő volt itt.

-MIVAN? És ezt csak így mondod? Ajhh...holnap mehetünk haza ugye?-elkeseredtem nagyon.

-Miről beszélsz?-nevetett fel-miért mennél haza? Elsimítottam az ügyet, kimagyaráztam magunkat.

-És azt meg, hogyan? Tudtommal benne van a szabályzatba, hogy ha ilyen eset történik, azonnal büntetésre számíthatunk.

-Mondjuk úgy, hogy van egy kis protekcióm.

-Mi?...Mit mondtál az előbb?-nagyon zavarodott voltam, jól hallottam, amit mondott? Ezt, hogy értette?

Láttam rajta, hogy ő még idegesebb. Úgy látszott, hogy most elszólta magát, és ezt nem kellett volna neki.

-Na gyere velem-mondta eléggé idegesen, és visszahúzott a lány fürdőbe.

Ott leültünk a földre, és a hideg csempének dőltünk.

-Figyelj, most már mindegy elszóltam magam, de ezt senkinek, soha nem mondhatod el oké?

Bólintottam.

-A kapitány az én apám.

-Mi? Ez most komoly?-nagyon meglepett.

-Aha.

-De hát miért nem akarod elmondani? Miért baj ha ezt tudják?

-Azért, mert akkor az lenne, hogy velem kivételeznek. Mert látod, most is eltudtam simítani az ügyet, még az apám se fogja megtudni. Oké, hogy az ilyen ügyeket eltudok intézni, de dolgozni nekem is ugyanúgy kell mint nektek. És akkor az lenne, hogy én rosszul dolgozom, nekem még dolgoznom se kell rendesen, szóval mindig én lennék  rossz.

-Tényleg erre nem is gondoltam. Nyugodj meg senkinek nem mondom el.

Elmosolyodott. Most láttam tényleg másnak, mint eddig. Sokkal komolyabb volt, és sokkal kedvesebb. Éreztem, hogy igazam van vele kapcsolatba, hogy ő nem olyan menő fiú, csak annak mutatja magát. Ezután pedig mindent elmesélt az egész életéről, a családjáról, mindenről. Tényleg nagyon sajnáltam, mert sok mindenen keresztül ment. Az anyja 10 éves korában meghalt, ezért azóta minden nyarát a hajókon tölti. Suli időben pedig bentlakásos suliba jár. Ezért az apját, csak ünnepekkor látja, és van hogy még azt is a hajón töltik, mert az apja még akkor is dolgozik. Annyira elvoltunk, én is elmeséltem az életemről mindent, nem mintha sok érdekes dolog lenne benne. Most úgy néz ki, hogy kezdem egyre jobban megismerni az igazi Christiant. Amikor az anyukájáról beszélt észrevettem, hogy csillogott a szeme. Bármilyen erősnek mutatja magát, én tudom, hogy belül sokszor megtörik és neki is nehéz. Aztán már nem ilyen komoly témákról beszéltünk, és persze mi más jöhetett volna szóba, mint a párkapcsolat.

-Most komolyan mondod, hogy még egy pasid sem volt soha?-nagy ámulattal nézet rám.

-Miért baj? Baj az, hogy egy lány 16 évesen még tanulni akar? És ha lett volna is barátom, olyannal járjak, akibe nem vagyok szerelmes? Nem tudnék olyannal járni, érted.

-Miért még soha nem voltál szerelmes?

-Nem, miért te igen? 

-Bevallom én se. De attól még barátnőim voltak.

-Jó én meg nem tudnék olyannal járni, akit nem szeretek, ennyi. Amúgy is nem volt sok időm ezzel foglalkozni, nem érdekeltek a fiúk.

-Miért mondod múlt időben? Most már érdekelnek?-nézett rám annyira, de annyira édes mosolyával és avval a cuki fejével.

Rögtön nagyon zavarba jöttem. Most mit válaszoljak? Gyorsan, valamit találj ki Lina. 

-N-e-e-m...csak így jött ki és kész.

-Nah persze-még mindig nevetett.

Ennyire még életemben nem voltam zavarban. Még jó, hogy csak a Hold fénye sütött be a kis ablakon, mert a fejem olyan vörös lehetett, mint egy piros paprika. Hirtelen azt vettem észre, hogy közeledik és csak közeledik. Egyre közelebb jött, már éreztem, hogy most mi fog következni. De én még soha nem csókolóztam. Mi lesz ha megcsókol és nem jól csinálom? Az nagyon ciki lenne. Miért vagyok ilyen szerencsétlen? Végre azt hiszem észrevett...engem akar megcsókolni, már több mint két órája ülünk itt a sötétben, és velem beszélgetett. De én ezt nem merem, még nem vagyok erre felkészülve. Már majdnem a szája a számhoz ért, mikor elkaptam a fejem.

-Öööö...már nagyon késő van, mennem kell, reggel nem bírok felkelni-annyira ideges voltam megszólalni is alig bírtam.

Christian elég furán nézett. Nem szólt, ezért inkább otthagytam. Annyira hülye vagyok. Végre meg akart csókolni, végre észrevett. Volt esélyem nála, de ezt már biztos elveszítettem. Nora bezzeg odaadta volna magát neki egy csettintésre. Ajhh miért vagyok tapasztalatlan? Még csókolózni se csókolóztam ez nagyon ciki. Azt vettem észre, hogy ez a kérdés régen egyáltalán nem foglalkoztatott, most meg  ezt találtam a legnagyobb ciki dolognak. A szobámba visszaérve az órára pilantottam, ami már a három órát mutatott. Aztaaa. Jól elvoltunk Christiannal. Lefeküdtem, és máris elnyomott az álom.

*Reggel*

-Lina, kelj már fel-Nora bökdösött egyre jobban.

-Jólvan már fent vagyok, nyugi.

-Siess 5 perc múlva hét óra.

-Mivan???-gyorsan kipattantam az ágyból. Nem késhetek már megint el.

Nora már elment. Én amennyire csak tudtam siettem. Felvettem a munkaruhát, ami nem is olyan vészes. Futó lépésben siettem az ebédlőbe.

-Bocsánat kapitány tényleg, csak elég későn aludtam el, még meg kell szoknom az ágyat.

-Lina kisasszony, ez már nem az első eset. Mivel még ma kezdik az első munka napot elnézem magának, de holnaptól nincs kegyelem. 

Gyorsan helyet foglaltam. Adam mellé ültem, nagyon zavart, hogy állandóan néz. Én meg csak Christiant tudtam nézni. Találkozott a tekintetünk, és eléggé furán nézett. Vártam volna, hogy mosolyog. Főleg, hogy tegnap este milyen jól elvoltunk, oké azt a csókot nem kell belevenni, főleg, hogy meg se történt, de neki tuti ez a baja. Elkapta a tekintetét. Ezt meg kell beszélnem vele, nem hagyhatom így a dolgot.

-Most beosztalak titeket a heti munkába- a kapitány zökkentett ki a gondolataimból.

-Ezen a héten, még csak könnyebbel kezdtek. Adam és Nora ti fogjátok a szobákba a törölközőket kicserélni, és minden óhaját-sóhaját teljesítitek a vendégeknek. Emelett még a konyhában is segédkeztek. Bud, Lina és Christian ti gondoskodtok arról, hogy a hajó fedélzete mindig tiszta legyen. Fel kell mosni, a nyugátyakat ki kell tisztitani, a nyugágyakra a huzatot kimosni.  A műanyag asztalok és székek rendben tartása, szóval minden ami a fedélzeten van. A kellékeket a raktárban találjátok meg. Jó munkát mindenkinek, a munakidőnek akkor van vége, ha mindennel végeztetek és ezt a felügyelő ellenőrzi is. És ne keljen mondanom, hogy a vendégekkel a lehető legnormálisabban viselkedni. Az első utasokat ma 5-kor vesszük fel. Úgyhogy addigra az egész hajó csillogjon-villogjon. 

Nem tudom, hogy örültem-e annak, hogy Christiannal kell dolgoznom. Azt hiszem, azért igen. Úgy is beszélnem kell vele. Először a padlót mostuk fel, Bud a hajó másik felét mosta, így jó távol volt tőlünk, így lehetőségem adódott beszélni Christiannal.

-Amúgy mi bajod van neked? Azt hittem már eléggé jóban vagyunk ahhoz, hogy legalább egy köszönést megérdemlek. Azt hittem, a tegnapi nap azért segített a barátságunkba.

-A barátságunkba?-nézett furán.

-Aha...most mi a bajod pontosan?

Nem válaszolt. Nagyon idegesített.

-Tudom mi a bajod, az, hogy nem hagytam, hogy megcsókolj. Ez a bajod neked, csak azt nem értem, hogy miért.

-Miért?-nézett rám elképedve-azért mert azt hittem bejövök neked annyira, hogy ez megtörténjen. De te elutasítottál, ezek után, hogy legyünk jóba? 

-Nem erről van szó Christian, értsd meg. Szívesen megengedtem volna.

-Akkor meg? Nem értelek Lina. Hazudtál és van mégis barátod mi?

-Mivan? Dehogyis, mindenben igazat mondtam.

-Akkor miért nem engedted?

-Ez elég ciki helyzet, nem mondhatom el.

-Jah, akkor így állunk, értem én-mondta dühösen.

-Persze most megint legyél kiakadva, de engem miért nem értesz meg?-dühömben a lavórból elég sok habot hozzávagtam. Rámnézett, és láttam, hogy baj van.

-Ha te így, akkor én is-és egy habot hozzám vágott. Na itt kezdődött minden. Ő is dobált én is őt. Egy habosak és vizesek voltunk. Nekem elfogyott a habom, de neki még maradt. Elkezdtem előlle futni, de valahogy hátulról elkapott és a fejembe nyomta az egészet. Annyira röhögtem. És valahogy elestem, ahogy kiakartam bújni a szorításából. Ő is esett velem, és pont rám esett. A szemeink egymást nézték már megint 5 cm választotta el a szánkat. Láttam, hogy vacilál, hogy mit csináljon. Fura egy helyzet volt, de egyben jó is. Hirtelen rám nézett, és láttam, hogy most már a csók következik, vagyis azt hittem...