~4.rész~

Mivel hétvége van és volt időm, ezért megírtam a 4.részt is. Tényleg nagyon köszönöm a sok oldalmegjelenítést. Remélem ez a rész is tetszeni fog :)

Már felkészítettem magam a csókra. Már mondhatni azt is, hogy én kívántam, hogy csókoljon meg. De Bud megzavart minket.

-Bo-bo-bocsánat-hebegte-csak azt hittem már készen vagytok, mert én végeztem.

Christian gyorsan felugrott rólam, én is feltápászkodtam. 

-Bocsi, Bud. Mindjárt befejezzük-mondtam eléggé zavartan.

Christian már el is kezdte feltakarítani a habot, amit szétdobáltunk. Már megint nagyon ideges volt. Elegem van ebből, most megint az lesz, hogyha én nem szólok hozzá, akkor ő se fog hozzám.

Így is történt egész munka alatt egy szót se váltottunk. Egy kicsit megmakacsoltam magam, nem fogok mindig én kezdeményezni. Csak ilyenkor nagyon nem értem őt, még ő volt mérges az miatt, mert nem hagytam, hogy megcsókoljon, és ebből azt vettem ki, hogy érdeklem őt. De ilyenkor meg soha nem szól hozzám. Nem tudok kiigazodni Christianon. Mikor befejeztük a munkát visszamentünk ebédelni. Adam ült le mellém rajta is azt láttam, hogy feszült. MI VAN ITT MA MINDENKIVEL??

-Tényleg ezt akarod? Lina térj észhez csak játszadozik veled- nagyon furcsáltam, azt amit Adam mond. Tudtam, hogy Bud mindent elmondott neki, amit látott.

-Most mi bajod van Adam? Nem tudsz te semmit róla érted? Meg rólam sem. Ne szólj bele, hogy mit csináljak.

-De Lina vedd már észre, hogy én csak neked akarok jót. Ismerem az ilyen fajta srácokat, csak kihasználnak. Nem akarom, hogy szenvedj miatta.

-És ha szenvedni fogok, akkor mivan? Az az én dolgom, neked semmi közöd ehhez. Mit érdekel téged az, hogy velem mivan!- egyre idegesebb voltam.   

-Mert érdekel Lina. Oké ha ezt akarod hát legyen. Kimondom. Tetszel nekem, nagyon is. És azt hiszem, hogy már egyre mélyebbek az érzéseim.

-De Adam, nem tudok mit mondani erre. Nagyon megleptél tényleg, de tudod, hogy veled kapcsolatban az érzéseim, csak baráti jellegűek. Szeretlek, de mint a barátomat. 

-Christian az oka ugye? Őt szereted?

Lesütöttem a szemem. Nem tudtam erre mit mondani. Nem bánthatom Adamet. Miért történik ez velem? Amikor eljöttem erre a hajó útra, egyszerű átlagos életem volt. Egy fiúnak se hívtam fel a figyelmét, senkihez nem közeledtem. Nekem normális volt az, hogy nincs fiúm és, hogy ehhez fiatal vagyok. Nem tudtam mi az a szerelem. Most meg? Egy szerelmi háromszögbe kerültem, amiből sehogy se jövök ki jól. Tudtam, hogy nem kellett volna eljönni. Adam engem szeret, de én csak barátként tekintek rá. Én Christiant szeretem, de az ő érzéseiről semmit nem tudok. Gondolataimból Adam zökkentett ki.

-Tudtam Lina, tudtam. Te beleszerettél Christianba, ugye? Ajh Lina...

-Hagyjál Adam, így alakult nem én irányítom az érzéseimet, és nem kell még nekem a te papolásod is. Csak, azt szeretném, hogy téged ne bántsalak. Mert nagyon jó szívű fiú vagy. 

-És ha megpróbálnád velem? Eltudnám felejtetni veled Christiant, kiszeretnél belőle. Segítek neked. Nem érdemel meg téged. 

-Nem. Sajnálom, de nem. Nem fogok olyannal járni, akit nem szeretek. És egyrészről meg nem szeretném elfelejteni Christiant. Mi van ha működhet? Még nem tudom. Adam csak azt kívánom, felejts el engem. Kérlek, ne okozz több gondot nekem.

-Olyan önfejű vagy, ez nem lehet igaz. Úgy megfog bántani, el sem tudod képzelni. Ő egy öntelt menő gyerek, aki mindnekit kihasznál, de te nem veszed észre, mert a szerelem elvakít. 

-Nem Adam,nem-itt már hangosan elkezdtem kiabálni-NEM ISMERED, NEM TUDSZ RÓLA SEMMIT, HAGYJ BÉKÉN ENGEM, NE SZÓLJ BELE, HOGY MIT CSINÁLJAK. AVVAL LESZEK AKIVEL AKAROK, HAGYJÁL.

Idegesen felálltam, és kirohantam az ebédlőből. Láttam, hogy mindenki néz. Christiannal összetalálkozott a tekintetünk, de elkaptam a fejem. A szobába már sírva értem be. Már semmit nem értettem. Nem akartam hinni Adamnak, de féltem, hogy igaza van. Nem akartam, hogy Adam szeressen. Azt akartam, hogy Christian szeressen, de benne volt a pakliban az is, hogy tényleg csak kihasznál. A nagy sírások közepette, a mobilom csengőhangját hallottam meg. A kijelzőn "Anya" villogott. Óhhh...most mit csináljak? Meg fogja hallani a hangomon, hogy sírtam, de ha nem veszem fel az lesz a baja. Jó legyen, aminek lenni kell, felveszem. 

-Szia anya-szóltam bele, olyan normális hangon.

-Szia kicsim, olyan jó hallani a hangodat. Milyen a hajó? Vannak már barátaid? 

-A hajó nagyon szép. Öhm...igen jó fejek a többiek.

-Remélem rendesen bánnak veled. Eszel rendesen? 

-Ajh anya. Persze, hogy eszem.

-És vannak helyes fiúk?

Itt egy pillanatra nem tudtam mit válaszoljak.

-Áhh...nincsenek nagyon. Tudod amúgy sem vagyok az a fiúzós fajta. Inkább csak haverok az itteni fiúk.

-Nagyon vigyázz magadra kicsim. 

-Anya vigyázok. Puszilom apát, szia.

-Miért akarsz lerázni? 

-Nem rázlak le, csak már mennem kell dolgozni.

-Jah bocsi, akkor szia, szeretlek.

Amint leraktam a telefont Nora lépett be.

-Mi volt ez az előbb Lina?

-Semmi. Hagyjál. Egyedül szeretnék lenni.

-A végén még az összes srácot megszerzed magadnak-nevetett fel.

-Egyáltalán nem vagy vicces. Ez sokkal nyomasztóbb, mint gondolnád. Nekem Christian kell, de Adam meg bevallotta az érzéseit. Én ezt nem akarom, ne szeressen engem Adam.

-Más lány örülne, hogyha szeretné egy fiú, te meg itt nyavalyogsz.

-Igen, mert én nem szeretem őt. És ezt a helyzetet nem tudom kezelni. Nem tudom, hogy viselkedjek Adammal.

-Döntsd el mit akarsz. Ha Christian kell, szerezd meg. Adam meg majd beletörődik.

-De nem akarom megbántani Adamet. És Christiant se tudom, hogy mit akar. Egyszer hozzám szól, máskor meg, mintha levegőnek nézne.

-De, akkor tegyél érte Lina. Most nem tudok mást mondani. Ne itt depizz.

-Én nem olyan vagyok, mint te. Nem vagyok ez a csábítós. Inkább hagyjál jó.

-Jólvan Lina, te tudod. 

Ezzel itt hagyott. Nagyon egyedül éreztem magam. Csak úgy rám tört a magány, nem volt senkim. A könnycseppek egyre jobban csurogtak le az arcomon. Haza akarok menni. Nincs itt helyem. Úgy vágytam volna arra, hogy Christian belép, megvígasztal, és vele biztonságban érzem magam. De hát Christianra hiába vártam. Most akárkit úgy megöleltem volna. Egyre jobban sírtam, és mintha ajtó nyitást hallottam volna. Odakaptam a fejem és Adammel találtam szemben magam. Szerintem ő is nagyon megijedt a látványtól, mert elég furán nézett. Én csak felugrottam az ágyról és a nyakába ugrottam. Kellett valaki, akit megölelhessek. Nagyon meglepődött, de engedte, hogy megöleljem. Csak öleltem és sírtam. 

-Figyelj, Lina. Nagyon sajnálom az előbbit, nem akartalak meg bántani. Egy állat vagyok tudom, kérlek ne sírj nem szeretlek így látni.

-Semmi baj, felejtsük el. Most csak hálás vagyok neked, hogy utánam jöttél- és megint elkapott a sírás.

Adam állt az ajtónak háttal, én pedig, ahogy öleltem az ajtóval szemben. Azt látom, hogy nyitódik az ajtó, azt hiszem Adam a sírásomtól megse hallotta. Christian fejét pillantottam meg. Amint meglátott Adammel, azonnal sarkon fordult. Most már patakokban folytak a könnyeim, ezt megint elszúrtam. Pedig, utánam jött, istenem én utánam. Elengedtem Adamot, megköszöntem, hogy utánam jött. Mikor elment, annyira fáradt voltam, hogy az álom elnyomott, pedig még csak délután volt. 

*Pár nappal később*

Vasárnap van. Egy hete történt az, hogy felszáltam erre a hajóra. Egy hét alatt, annyi minden történt velem, ami eddigi életem során egybe vévé soha sem. Amióta Christian látott Adammel, hozzám sem szól, még azt a minimális köszönést sem kapom meg. De nem értem, hogy mi az oka. Miért baj az ha látott Adammel? Christian semmi érdeklődést nem mutat felém, akkor nem értem miért zavarja. A vasárnap szabadnap mindenkinek. Így ma este elterveztük a többiekkel, hogy fent a fedélzeten egy kisebb buli félét tartunk. Szerintem fürdőruhát is kéne felvennem, mert a mai nap a hajó egy helyben áll, így az óceánban is tudunk egy kicsit úszni. A depim a többiek előtt elrejtem, pedig Christiannal egyre rosszabb a helyzet, és egyre nehezebben viselem. Adammal javul a helyzet, néha idegesít, hogy figyel, de amúgy tényleg csak barátként tekintek rá. Remélem, hamar elfelejt. Bárcsak bele szeretnék Adambe, ő tényleg nagyon rendes srác, és tényleg szeret engem. De én minden porcikámmal Christiant kívánom. Elérkezett az este, nagyon nehéz volt választani, hogy milyen bikinit vegyek fel. Nem akartam, olyat ami túl sokat mutat, és amúgy sem vagyok megelégedve az alakommal. Imádom a virágos cuccokat, ezért a virágos bikinimet vettem fel. Arra pedig csak egy lenge ruhát kaptam fel.

Amikor Norával felértünk a fedélzetre, Bud és Adam már vizipisztollyal támadtak. Mi meg elkezdtünk futni. Csak azt sajnáltam, hogy Christian nem volt itt. Amikor egy kicsit abbahagyták a lövöldözést Norával le vettük a ruhánkat. Nem nagyon csíptem ezt az ötletet, nyomasztó érzés volt, bikiniben lenni, szégyellem benne magam mások előtt. De hát a ruhám már csurom vizes volt, ezért muszáj volt levetnem. Amint levettem a ruhám, Adam felé néztem, aki tátott szájjal figyelt, elkaptam a tekintetem, eléggé elszégyelltem magam. Nora nagyon jól nézett ki, USA-s bikini, tökéletes alak. Adam odajött hozzám.

-Aztaa...nagyon jól nézel ki, gyönyörű vagy.

Annyira zavarba hozott.

-Kö-szönöm.

-Na akkor fuss, mert támadok-kacsintott Adam.

Elkezdtem futni, elértünk a hajó végébe, ahol Christian egy padon ült Norával. Valamin nagyon nevettek, Nora csak úgy húzta az agyát, főleg a bikinijében. Annyira elöntött a harag. Adam mellém ért.

-Nah megvagy Lina-nevetett. Követte a tekintetem és ő is látta, amit én. Rám nézett és látta a haragot.

-Lina, nyugodj meg ne csinálj hülyeséget. Már elindultam feléjük, Adam pedig visszahúzott.

-Hagyjál engedj el azonnal. Oda megyek, ezt nem hagyom annyiban-kihúztam a karom Adam szorításából, és oda mentem hozzájuk. Olyan harag volt bennem...