~6.rész~

Sziasztok megjött az új rész. Nagyon köszönöm az előző részhez a komikat. Nagyon jól esnek, tényleg sokkal jobb úgy írni, hogy az ember tudja, hogy vannak olvasói és, hogy szeretik amit csinál. És a sok oldalmegjelenítést is köszönöm. Remélem ez a rész is tetszeni fog. Ez egy kicsit rövidebb lett. Komizni pedig ér, akinek tetszett nyugodtan komizhat, sokkal jobb úgy megírni az új részt, hogy tudom van akinek tetszik :) 

-Miről beszélsz Lina?-nézett furán Christian-nyugodj meg hallod, van itt nagyon sok élelem, ha nem is ma, de pár nap múlva biztos, hogy megtalálnak minket, annyira nem fogunk letérni. Mégjobban elkezdtem sírni. Christian odajött és megölelt. Felnéztem rá és egy csókot nyomtam a szájára. Meglepődött, de aztán elmosolyodott. Adam pedig nagyon csúnyán nézett, de most ez nem érdekelt. Norán is láttam, hogy kivan. Még a mindig határozott és jókedvű Bud is egy ideg volt. Így ültünk mi öten ebben a csónakban. Már kezdett lecsillapodni a vihar így elaludtunk. Reggel mikor felkeltem a többiek még aludtak. Kimentem a csónak másik felébe, ami nem volt fedett. Ami elémtárult az maga volt a pokol, csak tenger és tenger mindenhol. Egy árva hajót sem láttam. Hirtelen Christian állt meg mellettem. 

-Mondd, hogy megtalálnak minket! Mondd Christian!

-Lina olyat nem mondok, amiben nem vagyok biztos. De nyugodj meg, bízom benne, hogy megtalálnak minket.

-Nyugodjak meg!-ordítottam-Hogyan? Nézz körül itt vagyunk a semmi közepén egy árva lélek sincs sehol. Az útról már biztos letértünk az is lehet, hogy ellenkező irányba haladunk. És én nyugodjak meg, mert biztosan megtalálnak minket!

Közelebb lépett, megakart ölelni. De én elkezdtem ütni a mellkasát, nem bírtam már.

-Hagyjál! Hagyjál békén!-kiabáltam és közben egyre erősebben ütöttem a mellkasát. Nem rá voltam mérges, csak erre a helyzetre. Annyi düh volt bennem, így jött ki rajtam.

-Fejezd már be. Au!-fogta le a kezemet.

-Nem bírom! Haza akarok menni!-most már hagytam, hogy megöleljen. Annyira fura, de ha megölelhetem mindig megnyugszom egy kicsit. Adam is felébredt. Láttam rajta, hogy nagyon bánja a dolgokat.

-Figyeljetek tényleg sajnálom. Nem tudok mit tenni. Így is felemészt a bűntudat.

-Most már vállald a következményt a tetteidért-vetette oda mérgesen Christian.

-Hé. Ne ilyen durván-nagyon megsajnáltam Adamet-nyugi nem tehetsz róla, mással is megtörténhetett volna. Most már mindegy, bízzunk benne, hogy megtalálnak. Már Bud és Nora is felkelt, megreggeliztünk. Nem túl egészséges konzerveket találtunk, amik éppen az ilyen helyzetekre voltak, hogy felhasználják őket. Az a tudat, hogy láttam mennyi konzervünk van enyhítette egy kicsit a félelmemet, mivel jó pár hétre is elegendő lenne. Ugynúgy mint az innivaló is. Egész napunk úgy telt el, hogy vagy unalmasan ültünk a csónakban és beszélgettünk, vagy ültünk a csónakban és csendben gondolkoztunk. Nagyon lehetetlen volt ez a helyzet. Az ember semmit sem tud tenni, hiába akarja. Ahogy lement a nap láttam mindenkin, hogy elvan keseredve, mivel senki sem talált meg minket. Körülnéztem és mindenkinek az arcán fáradságot, félelmet láttam, esetleg Christian volt az aki még tartotta magát és próbálta elhitetni velünk, hogy megtalálnak minket. Nem tudom, hogy ki hitt még ebben. Egy csipogó hang ütötte meg a fülem. Olyan volt mintha telefon lenne.

-Mi ez?-kérdeztem. 

Nora turkálni kezdett a táskájában és előkapta a telefonját. Minden mérgesen fürkésztük, mert nem igaz, hogy nem tudta, hogy ez nála van. 

-Nora, eddig miért nem mondtad, hogy van nálad telefon?-kérdezte mérgesen Christian. 

-Komolyan én se tudtam. A nagy sietségben csak felkaptam a táskám.

-Akkor add ide gyorsan, hadd nézzem meg lehet-e hívni.

Christian csak nyomkodott a telefonon és keseredetten nézett fel ránk.

-Nincs térerő. És sajnos már lefog merülni, azért csipogott. 

Minden szomorúan sóhajtottunk egy nagyot, elszállt az utolsó reményünk is. Már elég későre járhatott így megpróbáltunk elaludni. Engem is elnyomott az álom. Egy szép helyen voltam, amit otthonnak hívnak. Anya ugyanúgy mint máskor jött engem felkelteni, hogy suliba induljak. A tesómmal megint veszekedtünk, hogy kié legyen a fürdő először, de aztán én nyertem. A reggelinél apa újságot olvasott és nekünk ecsetelte a napi híreket. Olyan szép volt minden. De aztán hirtelen elsötétült és egy fekete köd tárult elém és ezt az idilli családi képet egyre távolabb láttam. És én csak kiabáltam csak kiabáltam, mert nem akartam elszakadni tőlük. 

-Lina!-Christian rázogatására nyitottam ki a szemem. 

Tisztára megizzadtam, a hajam is csurom vízes volt. 

-Jól vagy?

-Aha, csak rosszat álmodtam.

A többiek még aludtak.

-Felébresztettelek? Sajnálom.

-Nem dehogy. Még nem aludtam, nem megy, nem tudok elaludni.

Én csak megöleltem. Aztán egymás mellett ültünk ő átkarolta a vállamat. Azon gondolkoztam, hogy most mi ez? Mi ez ami köztünk van?  Egyszer jóban vagyunk, egyszer nem? Nem beszélünk arról, hogy ki mit érez, de mégis ölelgetjük egymást. Mi ez az egész? Azt vettem észre, hogy ő rákulcsolja a kezét az enyémre. Ezek a kérdések pedig tovább kavarogtak bennem. Visszagondoltam a régi énemre, aki elképzelni se tudta mi az a szerelem. És ha kapcsolatra gondoltam, akkor nem ilyen bonyodalmas dologra, ahol az ember azt sem tudja, hogy a másik mit érez, hanem egy egyszerú kapcsolatra amiben a srác szeret és nagyon boldogok vagyunk. Vagy mint a filmekben, csak az a baj hogy az élet nem egy film. Pedig sokszor nagyon jó lenne. Hirtelen felindulásból megszólaltam.

-Mi ez az egész Christian?

-Hmm? Mire gondolsz?

-Hát erre. Erre az egészre, ami köztünk folyik.

-Hogy hogy mi ez?

-Hát érted...Hogy van ez? Egyszer jóban vagyunk, egyszer nem. És nem is az a legnagyobb gond, hanem, hogy rólad semmit sem tudok. Amikor egy kapcsolatra gondolok nem ilyen jut az eszembe, de igaz ki beszél itt kapcsolatról. Én meg te...ilyet még kimondani sem merek. Meg most minek csináljuk ezt egymással? Minek így szórakozni ha ebből semmi nem lesz. Én nem vagyok Nora, hogy csak úgy szórakozok másokkal.      

-De milyen kapcsolatról beszélsz? Igen kezdünk jóban lenni, de ki beszél itt kapcsolatról?

-Jah akkor félreértettem mindent az biztos-engedtem el a kezét.

-Hát eléggé...Lina én bírlak nem arról van szó, csak érted...

-Mit értek? Azt hittem, hogy más vagy mint a többi srác, de rájöttem, hogy nem. Csak húztad az agyamat, hogy aztán úgy kihasználj, utána meg dobtál volna. Hát azt lesheted. Mindegyikőtök egyforma...miért lennél pont te más? És most amúgy sincs kedvem ilyen dolgokkal foglalkozni, vannak nagyobb gondjaim is, mint például az, hogy mikor találnak meg.

Ő nem is szólt, csak felállt és kiült a csónak elejébe. Komolyan mondom elegem van már belőle. Mindig mást mond, és most még leis égettem magam előtte. Én hülye miért beszéltem kapcsolatról? Most biztos röhög rajtam. 

Felébredtem, a veszekedés után annyira ideges voltam, hogy elaludtam. A többiek még aludtak, Christian is. Annyira édes volt. Hiába veszekszünk belül a szívem mélyén nem tudok rá haragudni. Miért is? Azért mert szeretem. Miért nem irányíthatom az érzéseimet? Kinéztem a csónakból és nem hittem a szememnek. Egy szigetet láttam.

Befutottam a többieknek is szólni. 

-Keljetek már gyorsan. Nézzétek mivan kint.

Minden felkeltek. Kómásan feltápászkodtak, aztán amit kint láttak, felélesztette őket. 

-Végre legalább egy sziget!-kiáltott fel Nora.

-Christian mit csináljunk? Evezzünk oda szerintem-mondtam.

-Nem tudom, hogy jó ötlet-e. De itt örökké nem maradhatunk...

~5.rész~

Sziasztok meghoztam az 5.-ik részt. Tudom, hogy már elég régóta nem volt rész, de tesztet írtunk és arra kellett készülnöm. Remélem ez a rész is tetszeni fog nektek. Komizni ér :) 

-Mit képzelsz te magadról? Miért csinálod ezt Nora? Azt hittem barátok vagyunk!-kiabáltam egyre dühösebben. Christian csak furán nézett.

-Pontosan mi is a bajod?-annyira flegma volt Nora, hogy az hihetetlen.

-Hogy mi bajom van? Még kérdezed? Akkorát csalódtam benned, tudd meg. És te meg-tekintetem Christianra szegeztem-húzz a francba! Ezzel mérgesen otthagytam őket. Már semmihez nem volt kedvem. Végre örültem, hogy a héten eléggé eltudtam lazulni és csak este jött ki rajtam a magány, de most újból nagyon egyedül éreztem magam. Adam még hívott játszani, de már semmi kedvem nem volt a játékhoz, inkább otthagytam őket és a hajó elejébe mentem. A naplemente valami csodálatos volt, még soha nem láttam ilyen szépet. 

Egy kicsit romantikus vagyok tudom, mert imádom nézni a csillagokat vagy a naplementét is. Gondolataimba merülve azt vettem észre, hogy valaki mellém állt, oldalra nézek és Christiant pillantom meg.

-Figyelj Lina nem tudom mi volt az a dolog előbb, de Nora semmit nem csinált, hogy így kéne vele viselkedned. 

-Ahh...hagyjál Christian. Persze védd csak őt. Semmit se tudsz.

-Mit kéne tudnom?

-Már nem számit, nincs jelentősége. Csak annyit kérek, hogy hagyjál. De végleg.

-De miért? Nem értelek már, nem tudok rajtad kiigazodni.

-Még te nem értesz Christian? Ez vicces tudod. Egész héten azt sem tudtam, hogy mi bajod van. Egyszer közeledsz felém megakarsz csókolni, aztán máskor még köszönni sem vagy hajlandó és rám sem nézel. És még rajtam nem lehet kiigazodni...pfüü.

-Mintha rajtad kilehetne. Egész jól elvagyunk, de Adamnak mindig megkell minket zavarnia. Arra mit mondasz, hogy utánad megyek és te meg Adamot ölelgeted? 

-Jajj akkor egész héten ez volt a bajod? Hmm? Te nem értesz semmit, igen őt öleltem, mert nem volt más. Igen bevallotta az érzéseit, de én visszautasítottam, mert én nem rá vágyom. Még neked áll feljebb? Ezt nem hiszem el, egyszer az életben megérthetnéd, hogy milyen nehéz nekem. Legalabb egyszer, érted!!!!!-már a sírás határán voltam. Már nem bírtam tovább elkezdtem sírni. Próbáltam nem zokogni, de nehezen ment. Nem is érdekelt, hogy Christian itt van, csak sírtam. Christian pedig elkezdte simogatni a vállamat, nagyon meglepett. Utána magához húzott és megölelt. Akkor pedig mégjobban elkezdtem sírni, mert olyan jó volt őt ölelni, végre velem volt. Amikor már megnyugodtam, észrevettem, hogy már majdnem sötét van. Húha jó sokáig sírhattam. Most már eléggé cikinek találtam Christian előtt a dolgot, de ha belegondolok, hogy ő tényleg olyan, mint amikor éjjel a fürdőben beszélgettünk, akkor nincs baj, mert az a Christian az ilyen dolgot megérti. De nem tudtam, mit mondhatnák, enyhén jeleztem neki, hogy szeretem? Vagy nem? 

-Figyelj Christian, amit...

-Pszt...-vágott közbe a mondandónba.

Csak egy kicsit eltolt magától és mélyen a szemembe nézett. Fúh a lepkéim az égbe szöktek, hevesen vert a szívem. A jobb kezével megsimogatta az arcomat, aztán a hajamat is. Teljesen kirázott a hideg. Már tudtam, hogy a csók fog következni, de most nem akartam ellenkezni, épp ellenkezőleg minden porcikámmal azt kivántam, hogy csókoljon meg.

Lassan feljebb emelte a fejemet, a jobb kezével megfogta az arcomat, és szépen lassan közeledett. Pár másodpercre a szívem megállt, még levegőt sem mertem venni. Már csak pár centi választotta el az ajkainkat, ő egy kicsit megállt, de aztán közelebb hajolt és az ajkaink összeértek. Amit akkor éreztem, azt elmondani nem tudom. Az az érzés, ami akkor végig futott rajtam. Egyszerűen csak sodort az ár, nem is figyeltem arra, hogy mit csinálok. De aztán egy kicsit megilyedtem, amikor éreztem, hogy a nyelve bejutást kér. Egy kicsit ellenkeztem, de megengedtem. Óh istenem. Életem első rendes csókja fantasztikus volt. A nyelves csóknál féltem, hogy rosszul csinálom, de nem szóllt így reméltem nem volt gond. A fantasztikus csókunkat Nora szakította meg. Ki más?

-Khm...a kapitány mindenkit az ebédlőbe vár, pár perc múlva vacsora.

Gyorsan szétmentünk Christiannal, én zavaromban lesütöttem a szemem. 

-Mindjárt megyünk-mondta Christian, bezzeg ő nem volt zavarban. Nem tudtam, hogy mit mondjak vagy, hogy mi legyen. Nagyon zavarban voltam, ezt Christian észre is vette.

-Most meg mivan?-nevetett fel.

-Seeem-miii-mondtam enyhén zavartan. Ő felröhögött és átkarolta a vállamat.

-Na gyere menjünk kajálni. És úgy mentünk átkarolkozva. Az ajtó előtt nem tudom miért, de kibújtam a karolásából. Nem szerettem volna így bemenni, megint fog látni minket Adam és akkor megint elkezdi majd a papolását nekem, inkább ezt elkerülöm.

-Bocsi Christian, de jobb így.

-Hát ez kész röhej, ha így akarod.

-De ne húzd fel magad, csak jobb így és kész.

-Ja persze megint jobb így oké. Mindig ez van. Ajhh Lina inkább hagyjál. 

Kinyitotta nekem az ajtót és bementünk vacsorázni. Láttam Nora szúrós tekintetét, egész vacsora alatt azzal fürkészett. Elkaptam Christian tekintetét, de csak a szánalmat láttam rajta, amit felém tanúsított. Ezt megint jól elrontottam. Egyszer-kétszer bevillantak a képek a csókunkról, olyankor elmosolyodtam. Tuti, hogy Christiannak semmit sem jelentett. Vacsora után még folytattuk a bulit a fedélzeten. Én csak egy padra ültem le, a többiek pedig egész jól elvoltak. Christian Buddal csocsózott, ránéztem és rámosolyogtam. Ő csak elkapta a fejét. Ajhh tudtam, hogy mérges, de hogy ennyire. Egyszercsak nagy villám csapott bele a tengerbe, és eleredt az eső. Olyan váratlanul ért minket, az előbb még nagy nyári meleg volt. A sötétben még rosszabb volt az egész. Egyre jobban esett az eső, egyre nagyobbak lettek a hullámok, egyre jobban villámlott. Mivel én nagyon félek a villámlástól, bementem, de a többiek is jöttek, mivel a kapitány mindenkit beküldött. 

-Gyerekek mindenki menjen a szobájába és próbáljon meg aludni. Nem számítottunk erre a viharra, főleg nem ekkorára. Nyugodjanak meg semmi baj nem lesz, kezeljük a dolgot. Ezzel a hajóval sokkal nagyobb viharokat éltünk meg. Jó éjszakát mindnekinek.

Szobáinkba mentük. Norához egy szót sem szóltam.  Lefeküdtem, de hiába próbáltam meg elaludni nem ment. Nagyon megijedtem, mert a hullámok egyre nagyobbak lettek, az eső egyre jobban esett és valami nagy zajra is figyelmes lettem. Akkor már fel is ültem, Nora is felkelt.

-Hallottad ezt a nagy zajt? Mi lehetett?-kérdeztem Norát. Tudom megszegtem azt, hogy hozzá sem szólok, de muszáj volt.

-Fogalmam sincs, csak remélni tudom, hogy nincs valami baj.

-Én félek. Mi van ha valami történt és a hajóba beömlik a víz?

-Ne gondolj mindjárt ennyire rosszra, ha történt is valami ennyire rossz csak nem lehet.

Mind a ketten az ágyunkon ültünk és azért Nora arcán is láttam a félelmet. Egyszercsak Christian rontott be.

-Gyertek gyorsan. Öltözzetek fel, siessetek.

-Mi? Miért?-kérdeztem tehetetlenül.

-Mert azt mondtam. Kérlek ne ellenkezzetek csináljátok, amit mondok-láttam Christianon, hogy nagyon ideges így gondoltam tényleg nagy baj lehet.

Útközben is kérdezgettem, de nem válaszolt csak egyre idegesebben haladt. Az ebédlőbe értünk. A kapitány azonnal elkezdett hozzánk beszélni.

-Gyerekek azonnal szálljatok csónakokba. Baj van a hajót kisebb ütés érte, így a víz egyre jobban szivárog be a hajóba. Ti csónakkal elhagyjátok a hajót ugyanúgy mint a többi utas. Reggel majd egy másik hajó utánatok megy és felvesz titeket, az a lényeg, hogy mindig északra tartsatok majd Christian segít ebben nektek. Most nincs helye az idegességnek és a félelemnek, erősnek kell lenniük. Minden rendben lesz.

Mi csak bólogattunk. Azután Christian felé fordult.

-Fiam segíts nekik jó? Bízom benned. Csak észak felé haladjatok. Evezni tudsz menni fog ez neked.

Christian odaszaladt a kapitányhoz és szorosan megölelte. Láttam a többieken, hogy az álluk a földig ér, hiszen fogalmuk sem volt erről a dologról.

-A kapitány Christian apja?-kérdezte Adam-Ti tudtátok ezt?

A többiek mind a fejüket rázták én pedig lesütöttem a szemem.

-Nah nem mondod Lina? Te tudtad?-a többiek ámulattal néztek. Csak bólintottam egyet, és már inkább Christianra és a kapitányra figyeltem.

-Apa és veletek mi lesz itt a hajón? Értetek nem jön senki? Mi lesz most?

-Nyugodj meg, értünk is jönnek ugyanúgy mint értetek, de a biztonság kedvéért, mivel akármi történhet nektek elkell hagynotok a hajót. Rád bízom a többieket. De most már mennetek kell induljatok. 

Christian mégegyszer szorosan megölelte a kapitányt és elindult a fedélzetre. Mi is követtük, de akkora vihar volt, hogy alig tudtunk a lábunkon megmaradni. Mi lesz velünk így a csónakban? Amikor megláttam a csónakunkat egy picivel elszállt a félelmem, mivel nem az az egyszerű hagyományos csónak volt, hanem olyan aminek van felfújható teteje is, így legalább nem ázunk meg. Christian segített beszállni a csónakba, utána pedig leengedtek minket. Annyira féltem a hullámok egyre nagyobbak voltak, féltem hogy felfordul a csónakunk és akkor végünk. Soha nem voltam még ilyen helyzetben, otthon akartam lenni. Christian evezett, de láttam, hogy nagyon nehezen megy neki is a hullámok miatt. Bud átvette a hejét, mert már 1 órája evezhetett. Nagyot villámlott és a csónakunkat bal felől egy óriási hullám bökte meg. 

-ÁHHHH!!!-sikoltottam. Nagyon megijedtem. 

-Jól vagy?-kérdezte Adam.

-Őszintén? Nem vagyok jól.

-Segíthetek valamiben? 

-Köszi nem kell.

Christian rámnézett. Láttam rajta, hogy ő is eléggé ideges. Közelebb jött hozzám.

-Lina hadd segítsek legalább én.

-Öhm...oké-a tekintetem találkozott Adaméval. Nagyon dühös volt, az előbb neki nem engedtem, hogy segítsen most meg Christiannak megengedtem. Tudom, hogy rosszul esett neki, de most annyira ideges voltam, hogy csak azt akartam, hogy Christian mellettem legyen. Ő leült mellém és átkarolta a vállam, én pedig a fejemet a mellkasára hajtottam. Olyan biztonságot éreztem. Tudtam, hogy vele biztonságban vagyok és hálás voltam neki, amiért nem hozta fel a vitánkat ilyen helyzetben, hanem önzetlenül segített. Az utolsó momentum az volt, hogy Bud evez és én Christian mellkasán fekszem. Adam és Nora pedig beszélgetnek. Így nyomott el az álom. Hangos kiabálásra ébredtem.

-Normális vagy Adam!-felnéztem és Christiant láttam, ahogy ordít Adammal. Én meg már a földön feküdtem.

-Sajnálom, tényleg. Akkora volt a hullám nem bírtam megtartani, csak egy pillanatra nem figyeltem.

-Ez nem mencség Adam. Tudod most mit tettél? Mi lesz velünk? Nem tudunk így észak felé haladni!

-Mi történt?-kérdeztem, mert nem nagyon értettem.

-Hogy mi? Az, hogy Adam elengedte az evezőket így a tenger elsodorta őket.

-Lina nagyon sajnálom tényleg. Nem volt szándékos, csak egy pillanatra nem figyeltem. 

-Óh istenem ez nem lehet igaz-itt már nem bírtam kijött belőlem a sírás. Az egész este, a sok idegesség most kijött rajtam. -Istenem most végünk van ugye?

~4.rész~

Mivel hétvége van és volt időm, ezért megírtam a 4.részt is. Tényleg nagyon köszönöm a sok oldalmegjelenítést. Remélem ez a rész is tetszeni fog :)

Már felkészítettem magam a csókra. Már mondhatni azt is, hogy én kívántam, hogy csókoljon meg. De Bud megzavart minket.

-Bo-bo-bocsánat-hebegte-csak azt hittem már készen vagytok, mert én végeztem.

Christian gyorsan felugrott rólam, én is feltápászkodtam. 

-Bocsi, Bud. Mindjárt befejezzük-mondtam eléggé zavartan.

Christian már el is kezdte feltakarítani a habot, amit szétdobáltunk. Már megint nagyon ideges volt. Elegem van ebből, most megint az lesz, hogyha én nem szólok hozzá, akkor ő se fog hozzám.

Így is történt egész munka alatt egy szót se váltottunk. Egy kicsit megmakacsoltam magam, nem fogok mindig én kezdeményezni. Csak ilyenkor nagyon nem értem őt, még ő volt mérges az miatt, mert nem hagytam, hogy megcsókoljon, és ebből azt vettem ki, hogy érdeklem őt. De ilyenkor meg soha nem szól hozzám. Nem tudok kiigazodni Christianon. Mikor befejeztük a munkát visszamentünk ebédelni. Adam ült le mellém rajta is azt láttam, hogy feszült. MI VAN ITT MA MINDENKIVEL??

-Tényleg ezt akarod? Lina térj észhez csak játszadozik veled- nagyon furcsáltam, azt amit Adam mond. Tudtam, hogy Bud mindent elmondott neki, amit látott.

-Most mi bajod van Adam? Nem tudsz te semmit róla érted? Meg rólam sem. Ne szólj bele, hogy mit csináljak.

-De Lina vedd már észre, hogy én csak neked akarok jót. Ismerem az ilyen fajta srácokat, csak kihasználnak. Nem akarom, hogy szenvedj miatta.

-És ha szenvedni fogok, akkor mivan? Az az én dolgom, neked semmi közöd ehhez. Mit érdekel téged az, hogy velem mivan!- egyre idegesebb voltam.   

-Mert érdekel Lina. Oké ha ezt akarod hát legyen. Kimondom. Tetszel nekem, nagyon is. És azt hiszem, hogy már egyre mélyebbek az érzéseim.

-De Adam, nem tudok mit mondani erre. Nagyon megleptél tényleg, de tudod, hogy veled kapcsolatban az érzéseim, csak baráti jellegűek. Szeretlek, de mint a barátomat. 

-Christian az oka ugye? Őt szereted?

Lesütöttem a szemem. Nem tudtam erre mit mondani. Nem bánthatom Adamet. Miért történik ez velem? Amikor eljöttem erre a hajó útra, egyszerű átlagos életem volt. Egy fiúnak se hívtam fel a figyelmét, senkihez nem közeledtem. Nekem normális volt az, hogy nincs fiúm és, hogy ehhez fiatal vagyok. Nem tudtam mi az a szerelem. Most meg? Egy szerelmi háromszögbe kerültem, amiből sehogy se jövök ki jól. Tudtam, hogy nem kellett volna eljönni. Adam engem szeret, de én csak barátként tekintek rá. Én Christiant szeretem, de az ő érzéseiről semmit nem tudok. Gondolataimból Adam zökkentett ki.

-Tudtam Lina, tudtam. Te beleszerettél Christianba, ugye? Ajh Lina...

-Hagyjál Adam, így alakult nem én irányítom az érzéseimet, és nem kell még nekem a te papolásod is. Csak, azt szeretném, hogy téged ne bántsalak. Mert nagyon jó szívű fiú vagy. 

-És ha megpróbálnád velem? Eltudnám felejtetni veled Christiant, kiszeretnél belőle. Segítek neked. Nem érdemel meg téged. 

-Nem. Sajnálom, de nem. Nem fogok olyannal járni, akit nem szeretek. És egyrészről meg nem szeretném elfelejteni Christiant. Mi van ha működhet? Még nem tudom. Adam csak azt kívánom, felejts el engem. Kérlek, ne okozz több gondot nekem.

-Olyan önfejű vagy, ez nem lehet igaz. Úgy megfog bántani, el sem tudod képzelni. Ő egy öntelt menő gyerek, aki mindnekit kihasznál, de te nem veszed észre, mert a szerelem elvakít. 

-Nem Adam,nem-itt már hangosan elkezdtem kiabálni-NEM ISMERED, NEM TUDSZ RÓLA SEMMIT, HAGYJ BÉKÉN ENGEM, NE SZÓLJ BELE, HOGY MIT CSINÁLJAK. AVVAL LESZEK AKIVEL AKAROK, HAGYJÁL.

Idegesen felálltam, és kirohantam az ebédlőből. Láttam, hogy mindenki néz. Christiannal összetalálkozott a tekintetünk, de elkaptam a fejem. A szobába már sírva értem be. Már semmit nem értettem. Nem akartam hinni Adamnak, de féltem, hogy igaza van. Nem akartam, hogy Adam szeressen. Azt akartam, hogy Christian szeressen, de benne volt a pakliban az is, hogy tényleg csak kihasznál. A nagy sírások közepette, a mobilom csengőhangját hallottam meg. A kijelzőn "Anya" villogott. Óhhh...most mit csináljak? Meg fogja hallani a hangomon, hogy sírtam, de ha nem veszem fel az lesz a baja. Jó legyen, aminek lenni kell, felveszem. 

-Szia anya-szóltam bele, olyan normális hangon.

-Szia kicsim, olyan jó hallani a hangodat. Milyen a hajó? Vannak már barátaid? 

-A hajó nagyon szép. Öhm...igen jó fejek a többiek.

-Remélem rendesen bánnak veled. Eszel rendesen? 

-Ajh anya. Persze, hogy eszem.

-És vannak helyes fiúk?

Itt egy pillanatra nem tudtam mit válaszoljak.

-Áhh...nincsenek nagyon. Tudod amúgy sem vagyok az a fiúzós fajta. Inkább csak haverok az itteni fiúk.

-Nagyon vigyázz magadra kicsim. 

-Anya vigyázok. Puszilom apát, szia.

-Miért akarsz lerázni? 

-Nem rázlak le, csak már mennem kell dolgozni.

-Jah bocsi, akkor szia, szeretlek.

Amint leraktam a telefont Nora lépett be.

-Mi volt ez az előbb Lina?

-Semmi. Hagyjál. Egyedül szeretnék lenni.

-A végén még az összes srácot megszerzed magadnak-nevetett fel.

-Egyáltalán nem vagy vicces. Ez sokkal nyomasztóbb, mint gondolnád. Nekem Christian kell, de Adam meg bevallotta az érzéseit. Én ezt nem akarom, ne szeressen engem Adam.

-Más lány örülne, hogyha szeretné egy fiú, te meg itt nyavalyogsz.

-Igen, mert én nem szeretem őt. És ezt a helyzetet nem tudom kezelni. Nem tudom, hogy viselkedjek Adammal.

-Döntsd el mit akarsz. Ha Christian kell, szerezd meg. Adam meg majd beletörődik.

-De nem akarom megbántani Adamet. És Christiant se tudom, hogy mit akar. Egyszer hozzám szól, máskor meg, mintha levegőnek nézne.

-De, akkor tegyél érte Lina. Most nem tudok mást mondani. Ne itt depizz.

-Én nem olyan vagyok, mint te. Nem vagyok ez a csábítós. Inkább hagyjál jó.

-Jólvan Lina, te tudod. 

Ezzel itt hagyott. Nagyon egyedül éreztem magam. Csak úgy rám tört a magány, nem volt senkim. A könnycseppek egyre jobban csurogtak le az arcomon. Haza akarok menni. Nincs itt helyem. Úgy vágytam volna arra, hogy Christian belép, megvígasztal, és vele biztonságban érzem magam. De hát Christianra hiába vártam. Most akárkit úgy megöleltem volna. Egyre jobban sírtam, és mintha ajtó nyitást hallottam volna. Odakaptam a fejem és Adammel találtam szemben magam. Szerintem ő is nagyon megijedt a látványtól, mert elég furán nézett. Én csak felugrottam az ágyról és a nyakába ugrottam. Kellett valaki, akit megölelhessek. Nagyon meglepődött, de engedte, hogy megöleljem. Csak öleltem és sírtam. 

-Figyelj, Lina. Nagyon sajnálom az előbbit, nem akartalak meg bántani. Egy állat vagyok tudom, kérlek ne sírj nem szeretlek így látni.

-Semmi baj, felejtsük el. Most csak hálás vagyok neked, hogy utánam jöttél- és megint elkapott a sírás.

Adam állt az ajtónak háttal, én pedig, ahogy öleltem az ajtóval szemben. Azt látom, hogy nyitódik az ajtó, azt hiszem Adam a sírásomtól megse hallotta. Christian fejét pillantottam meg. Amint meglátott Adammel, azonnal sarkon fordult. Most már patakokban folytak a könnyeim, ezt megint elszúrtam. Pedig, utánam jött, istenem én utánam. Elengedtem Adamot, megköszöntem, hogy utánam jött. Mikor elment, annyira fáradt voltam, hogy az álom elnyomott, pedig még csak délután volt. 

*Pár nappal később*

Vasárnap van. Egy hete történt az, hogy felszáltam erre a hajóra. Egy hét alatt, annyi minden történt velem, ami eddigi életem során egybe vévé soha sem. Amióta Christian látott Adammel, hozzám sem szól, még azt a minimális köszönést sem kapom meg. De nem értem, hogy mi az oka. Miért baj az ha látott Adammel? Christian semmi érdeklődést nem mutat felém, akkor nem értem miért zavarja. A vasárnap szabadnap mindenkinek. Így ma este elterveztük a többiekkel, hogy fent a fedélzeten egy kisebb buli félét tartunk. Szerintem fürdőruhát is kéne felvennem, mert a mai nap a hajó egy helyben áll, így az óceánban is tudunk egy kicsit úszni. A depim a többiek előtt elrejtem, pedig Christiannal egyre rosszabb a helyzet, és egyre nehezebben viselem. Adammal javul a helyzet, néha idegesít, hogy figyel, de amúgy tényleg csak barátként tekintek rá. Remélem, hamar elfelejt. Bárcsak bele szeretnék Adambe, ő tényleg nagyon rendes srác, és tényleg szeret engem. De én minden porcikámmal Christiant kívánom. Elérkezett az este, nagyon nehéz volt választani, hogy milyen bikinit vegyek fel. Nem akartam, olyat ami túl sokat mutat, és amúgy sem vagyok megelégedve az alakommal. Imádom a virágos cuccokat, ezért a virágos bikinimet vettem fel. Arra pedig csak egy lenge ruhát kaptam fel.

Amikor Norával felértünk a fedélzetre, Bud és Adam már vizipisztollyal támadtak. Mi meg elkezdtünk futni. Csak azt sajnáltam, hogy Christian nem volt itt. Amikor egy kicsit abbahagyták a lövöldözést Norával le vettük a ruhánkat. Nem nagyon csíptem ezt az ötletet, nyomasztó érzés volt, bikiniben lenni, szégyellem benne magam mások előtt. De hát a ruhám már csurom vizes volt, ezért muszáj volt levetnem. Amint levettem a ruhám, Adam felé néztem, aki tátott szájjal figyelt, elkaptam a tekintetem, eléggé elszégyelltem magam. Nora nagyon jól nézett ki, USA-s bikini, tökéletes alak. Adam odajött hozzám.

-Aztaa...nagyon jól nézel ki, gyönyörű vagy.

Annyira zavarba hozott.

-Kö-szönöm.

-Na akkor fuss, mert támadok-kacsintott Adam.

Elkezdtem futni, elértünk a hajó végébe, ahol Christian egy padon ült Norával. Valamin nagyon nevettek, Nora csak úgy húzta az agyát, főleg a bikinijében. Annyira elöntött a harag. Adam mellém ért.

-Nah megvagy Lina-nevetett. Követte a tekintetem és ő is látta, amit én. Rám nézett és látta a haragot.

-Lina, nyugodj meg ne csinálj hülyeséget. Már elindultam feléjük, Adam pedig visszahúzott.

-Hagyjál engedj el azonnal. Oda megyek, ezt nem hagyom annyiban-kihúztam a karom Adam szorításából, és oda mentem hozzájuk. Olyan harag volt bennem...

~3.rész~

Sziasztok meghoztam a 3.részt is. Most már tényleg felgyorsulnak az események, és egyre izgalmasabb lesz a sztori. Nagyon köszönöm a sok oldalmegjelenítést. Komizni is ér :) Jó olvasást. 

Felnéztem és Christian félmeztelen testét pillantottam meg. Nem tudtam, hogy most megszólaljak-e, vagy mi legyen. De a kelleténél egy kicsit több ideig bámultam azt a szép barna felső testét. Ezt ő is észrevette.

-Na most mivan? Hol jársz?

-Semmi...mi lenne? Arra várok, hogy elálj az utamból-mondtam zavartan.

-Hova indultál?

-A fürdőbe, mivel nem vettem észre, hogy elmúlt 10 óra.

-Ha észrevesznek bajba kerülsz, azt tudod-e?-annyira édesen mosolygott.

-Nem vesznek észre, sietek.

Ezzel el is indultam volna, de úgy alakult, hogy éppen mind a ketten egy felé léptünk ki. Utána balra léptem és ő is. Áhh csak enyhén voltam zavarban...a fejem egy vörös lehetett. Christian elnevette magát, és félreállt, hogy elengedjen. Már el is indultam, 1 perce válhattunk el Christiannal, amikor a nevemet kiáltotta. Hátranéztem és bevártam őt.

-Bocsi, de nem engedhetem meg, hogy egyedül kóvályogj takarodó után. Ha észrevesznek nagy bajban leszel.

-És ha te velem vagy, akkor te is ugyanúgy bajban leszel-nevettem fel.

Már a fürdőhöz értünk. Ő azt mondta megvár az ajtó előtt, addig én gyorsan végezzek. Kicsit fura volt a helyzet, hogy ő miért akar engem megvárni, miért jött utánam. Fürdés közben hallottam, hogy Christian valakivel beszélget. Biztos az éjjeli felügyelő az, és akkor lebuktunk, és ezzel lehet, hogy kirúgnak a hajóról. Mikor elkészültem, nagyon feszült voltam.

-Christian kész vagyok-nyitottam ki nagyon lassan az ajtót, féltem, hogy ki fogad.

Csak Christiannal találtam szemben magam, de biztos voltam benne, hogy előtte valakivel beszélt.

-Miért vagy egyedül? Kivel beszéltél az előbb?

-Jah, csak az éjjeli felügyelő volt itt.

-MIVAN? És ezt csak így mondod? Ajhh...holnap mehetünk haza ugye?-elkeseredtem nagyon.

-Miről beszélsz?-nevetett fel-miért mennél haza? Elsimítottam az ügyet, kimagyaráztam magunkat.

-És azt meg, hogyan? Tudtommal benne van a szabályzatba, hogy ha ilyen eset történik, azonnal büntetésre számíthatunk.

-Mondjuk úgy, hogy van egy kis protekcióm.

-Mi?...Mit mondtál az előbb?-nagyon zavarodott voltam, jól hallottam, amit mondott? Ezt, hogy értette?

Láttam rajta, hogy ő még idegesebb. Úgy látszott, hogy most elszólta magát, és ezt nem kellett volna neki.

-Na gyere velem-mondta eléggé idegesen, és visszahúzott a lány fürdőbe.

Ott leültünk a földre, és a hideg csempének dőltünk.

-Figyelj, most már mindegy elszóltam magam, de ezt senkinek, soha nem mondhatod el oké?

Bólintottam.

-A kapitány az én apám.

-Mi? Ez most komoly?-nagyon meglepett.

-Aha.

-De hát miért nem akarod elmondani? Miért baj ha ezt tudják?

-Azért, mert akkor az lenne, hogy velem kivételeznek. Mert látod, most is eltudtam simítani az ügyet, még az apám se fogja megtudni. Oké, hogy az ilyen ügyeket eltudok intézni, de dolgozni nekem is ugyanúgy kell mint nektek. És akkor az lenne, hogy én rosszul dolgozom, nekem még dolgoznom se kell rendesen, szóval mindig én lennék  rossz.

-Tényleg erre nem is gondoltam. Nyugodj meg senkinek nem mondom el.

Elmosolyodott. Most láttam tényleg másnak, mint eddig. Sokkal komolyabb volt, és sokkal kedvesebb. Éreztem, hogy igazam van vele kapcsolatba, hogy ő nem olyan menő fiú, csak annak mutatja magát. Ezután pedig mindent elmesélt az egész életéről, a családjáról, mindenről. Tényleg nagyon sajnáltam, mert sok mindenen keresztül ment. Az anyja 10 éves korában meghalt, ezért azóta minden nyarát a hajókon tölti. Suli időben pedig bentlakásos suliba jár. Ezért az apját, csak ünnepekkor látja, és van hogy még azt is a hajón töltik, mert az apja még akkor is dolgozik. Annyira elvoltunk, én is elmeséltem az életemről mindent, nem mintha sok érdekes dolog lenne benne. Most úgy néz ki, hogy kezdem egyre jobban megismerni az igazi Christiant. Amikor az anyukájáról beszélt észrevettem, hogy csillogott a szeme. Bármilyen erősnek mutatja magát, én tudom, hogy belül sokszor megtörik és neki is nehéz. Aztán már nem ilyen komoly témákról beszéltünk, és persze mi más jöhetett volna szóba, mint a párkapcsolat.

-Most komolyan mondod, hogy még egy pasid sem volt soha?-nagy ámulattal nézet rám.

-Miért baj? Baj az, hogy egy lány 16 évesen még tanulni akar? És ha lett volna is barátom, olyannal járjak, akibe nem vagyok szerelmes? Nem tudnék olyannal járni, érted.

-Miért még soha nem voltál szerelmes?

-Nem, miért te igen? 

-Bevallom én se. De attól még barátnőim voltak.

-Jó én meg nem tudnék olyannal járni, akit nem szeretek, ennyi. Amúgy is nem volt sok időm ezzel foglalkozni, nem érdekeltek a fiúk.

-Miért mondod múlt időben? Most már érdekelnek?-nézett rám annyira, de annyira édes mosolyával és avval a cuki fejével.

Rögtön nagyon zavarba jöttem. Most mit válaszoljak? Gyorsan, valamit találj ki Lina. 

-N-e-e-m...csak így jött ki és kész.

-Nah persze-még mindig nevetett.

Ennyire még életemben nem voltam zavarban. Még jó, hogy csak a Hold fénye sütött be a kis ablakon, mert a fejem olyan vörös lehetett, mint egy piros paprika. Hirtelen azt vettem észre, hogy közeledik és csak közeledik. Egyre közelebb jött, már éreztem, hogy most mi fog következni. De én még soha nem csókolóztam. Mi lesz ha megcsókol és nem jól csinálom? Az nagyon ciki lenne. Miért vagyok ilyen szerencsétlen? Végre azt hiszem észrevett...engem akar megcsókolni, már több mint két órája ülünk itt a sötétben, és velem beszélgetett. De én ezt nem merem, még nem vagyok erre felkészülve. Már majdnem a szája a számhoz ért, mikor elkaptam a fejem.

-Öööö...már nagyon késő van, mennem kell, reggel nem bírok felkelni-annyira ideges voltam megszólalni is alig bírtam.

Christian elég furán nézett. Nem szólt, ezért inkább otthagytam. Annyira hülye vagyok. Végre meg akart csókolni, végre észrevett. Volt esélyem nála, de ezt már biztos elveszítettem. Nora bezzeg odaadta volna magát neki egy csettintésre. Ajhh miért vagyok tapasztalatlan? Még csókolózni se csókolóztam ez nagyon ciki. Azt vettem észre, hogy ez a kérdés régen egyáltalán nem foglalkoztatott, most meg  ezt találtam a legnagyobb ciki dolognak. A szobámba visszaérve az órára pilantottam, ami már a három órát mutatott. Aztaaa. Jól elvoltunk Christiannal. Lefeküdtem, és máris elnyomott az álom.

*Reggel*

-Lina, kelj már fel-Nora bökdösött egyre jobban.

-Jólvan már fent vagyok, nyugi.

-Siess 5 perc múlva hét óra.

-Mivan???-gyorsan kipattantam az ágyból. Nem késhetek már megint el.

Nora már elment. Én amennyire csak tudtam siettem. Felvettem a munkaruhát, ami nem is olyan vészes. Futó lépésben siettem az ebédlőbe.

-Bocsánat kapitány tényleg, csak elég későn aludtam el, még meg kell szoknom az ágyat.

-Lina kisasszony, ez már nem az első eset. Mivel még ma kezdik az első munka napot elnézem magának, de holnaptól nincs kegyelem. 

Gyorsan helyet foglaltam. Adam mellé ültem, nagyon zavart, hogy állandóan néz. Én meg csak Christiant tudtam nézni. Találkozott a tekintetünk, és eléggé furán nézett. Vártam volna, hogy mosolyog. Főleg, hogy tegnap este milyen jól elvoltunk, oké azt a csókot nem kell belevenni, főleg, hogy meg se történt, de neki tuti ez a baja. Elkapta a tekintetét. Ezt meg kell beszélnem vele, nem hagyhatom így a dolgot.

-Most beosztalak titeket a heti munkába- a kapitány zökkentett ki a gondolataimból.

-Ezen a héten, még csak könnyebbel kezdtek. Adam és Nora ti fogjátok a szobákba a törölközőket kicserélni, és minden óhaját-sóhaját teljesítitek a vendégeknek. Emelett még a konyhában is segédkeztek. Bud, Lina és Christian ti gondoskodtok arról, hogy a hajó fedélzete mindig tiszta legyen. Fel kell mosni, a nyugátyakat ki kell tisztitani, a nyugágyakra a huzatot kimosni.  A műanyag asztalok és székek rendben tartása, szóval minden ami a fedélzeten van. A kellékeket a raktárban találjátok meg. Jó munkát mindenkinek, a munakidőnek akkor van vége, ha mindennel végeztetek és ezt a felügyelő ellenőrzi is. És ne keljen mondanom, hogy a vendégekkel a lehető legnormálisabban viselkedni. Az első utasokat ma 5-kor vesszük fel. Úgyhogy addigra az egész hajó csillogjon-villogjon. 

Nem tudom, hogy örültem-e annak, hogy Christiannal kell dolgoznom. Azt hiszem, azért igen. Úgy is beszélnem kell vele. Először a padlót mostuk fel, Bud a hajó másik felét mosta, így jó távol volt tőlünk, így lehetőségem adódott beszélni Christiannal.

-Amúgy mi bajod van neked? Azt hittem már eléggé jóban vagyunk ahhoz, hogy legalább egy köszönést megérdemlek. Azt hittem, a tegnapi nap azért segített a barátságunkba.

-A barátságunkba?-nézett furán.

-Aha...most mi a bajod pontosan?

Nem válaszolt. Nagyon idegesített.

-Tudom mi a bajod, az, hogy nem hagytam, hogy megcsókolj. Ez a bajod neked, csak azt nem értem, hogy miért.

-Miért?-nézett rám elképedve-azért mert azt hittem bejövök neked annyira, hogy ez megtörténjen. De te elutasítottál, ezek után, hogy legyünk jóba? 

-Nem erről van szó Christian, értsd meg. Szívesen megengedtem volna.

-Akkor meg? Nem értelek Lina. Hazudtál és van mégis barátod mi?

-Mivan? Dehogyis, mindenben igazat mondtam.

-Akkor miért nem engedted?

-Ez elég ciki helyzet, nem mondhatom el.

-Jah, akkor így állunk, értem én-mondta dühösen.

-Persze most megint legyél kiakadva, de engem miért nem értesz meg?-dühömben a lavórból elég sok habot hozzávagtam. Rámnézett, és láttam, hogy baj van.

-Ha te így, akkor én is-és egy habot hozzám vágott. Na itt kezdődött minden. Ő is dobált én is őt. Egy habosak és vizesek voltunk. Nekem elfogyott a habom, de neki még maradt. Elkezdtem előlle futni, de valahogy hátulról elkapott és a fejembe nyomta az egészet. Annyira röhögtem. És valahogy elestem, ahogy kiakartam bújni a szorításából. Ő is esett velem, és pont rám esett. A szemeink egymást nézték már megint 5 cm választotta el a szánkat. Láttam, hogy vacilál, hogy mit csináljon. Fura egy helyzet volt, de egyben jó is. Hirtelen rám nézett, és láttam, hogy most már a csók következik, vagyis azt hittem...

~2.rész~

Sziasztok meghoztam a második részt. Nagyon sajnálom, hogy ennyire későn, de a suli mellett nincs valami sok időm. Megpróbálok legalább hetente egy részt hozni. Nagyon köszönöm a sok oldalmegjelenítést és a feliratkozókat is. Remélem elnyeri a tetszéseteket ez a rész is, most már egyre izgalmasabb része jönnek, kezdenek felgyorsulni az események. Jó olvasást a második részhez :)

-Üdvözlök mindenkit a hajón-mondta mély és tekintélyt parancsoló hangon a kapitány.

-Most pedig, aki a nevét hallja egy lépést tegyen előre.

-Christian Nova. Fogalmam sem volt, hogy ki az. Egyszer csak a barna hajú srác tett előre egy lépést. Óh, végre tudom a nevét. Ahogy ránéztem annyira édes volt. A mosolya, a gyönyörű kék szeme. Ő számomra az elérhetetlen kategória, biztos az olyan lányokra bukik, mint Nora. 

-Lina Mathew, LINA MATHEW, LINA MATHEW!!!- a kapitány hangos kiabálása szakított ki a gondolataimból.

-Őőő...bocsánat-gyorsan léptem előre egyet. Christiannal össze

találkozott a tekintetünk, elmosolyodott, én pedig azon nyomban elkaptam a tekintetemet. 

-Mit képzelnek maguk! Nem kirándulni jöttek ide. Itt fegyelmet és érett viselkedést várok el. Itt olyanoknak nincs helye, akik még odafigyelni sem tudnak, mit gondolt? Majd munka közben is  össze-vissza tekingélhet? Maguk most dolgozni jöttek ide, hogy jobban megismerkedjenek a hajó irányításával, ha ez valakinek nem tetszik, és megerőlető munkának találja, azonnal viheti a sátorfáját. Megértették? 

Mi csak egyszerre bólogattunk, megszólalni sem mertünk, nem gondoltam volna, hogy ilyen rossz természete van a kapitánynak és ez mind miattam történt, miattam hordták le őket, óh de jó, látom sok barátom lesz.

-Nora és Lina szobája a hármas számú, a fiúk szobája pedig az ötös. Nincs éjjel egymáshoz járkálás, 10-kor takarodó és reggel 6:30-kor kelés. Most pedig induljanak a szobájukba, ahol megtalálják a munka ruhájukat. 7-re várom magukat vacsorára. 

Gyorsan a szobáinkba mentünk. Hát nem repdestem az örömtől, hogy Norával vagyok egy szobába. A szobánkba belépve az ágyunkon az egyenruhánk fogadott minket. Nem volt olyan vészes mint ahogy azt gondoltuk, rövid nadrág és egy a hajó logójával ellátott póló. 

-Én alszom felül-mondta Nora.

-Oké, nekem 8-nem szándékoztam vele veszekedni.

Elkezdtünk kipakolni, és azt vettem észre, hogy nem is olyan rossz fej, ahogy azt gondoltam. Egy csomót röhögtünk, és egymás ruháit felpróbálgattuk. Megbeszéltük, hogy most a vacsorára kicsit csinosabbak leszünk, mivel ez az első vacsora a fedélzeten és többet nem igen lehetünk ebben a ruhánkban. Egymásnak segítettünk választani és ki is sminkeltük egymást. Soha nem gondoltam volna, hogy kifogok jönni egy ilyen csajjal, mint Nora. Csak egy kicsit az dühített, hogy tudtam neki is tetszik Christian, és minden bizonnyal meg is fogja szerezni magának. Észre vettem, hogy öltözködés közben egész végig az járt a fejemben, hogy tetszeni szeretnék Christiannak. A választásom erre a ruhára esett.

 Nagyon reméltem tetszeni fogok benne Christiannak. De mi ütött belém? Én tetszeni akarok valakinek? Nem értem, hogy mi történt velem ebben a pár órában, de tisztára elvesztettem önmagamat. Csak Christian járt a fejemben, és tudom, hogy még ebből nagy csalódás lesz. De valahogy most ez nem érdekelt, csak azt akartam, hogy észre vegyen. 

-Siess Lina, nem fogunk időben oda érni, így is tudod milyen rossz természete van a kapitánynak-lépett be Nora, és igen nagyon csinos volt.

-Jólvanna, megyek már.

-Hűű egész jól kicsípted magad.

-Köszi, te is nagyon csinos vagy. Úgy láttam Norán, mintha ez neki nem lenne újdonság.

Amint beléptünk az ebédlőbe már mindenki ott volt, láttam a kapitányon, hogy nem tetszik neki, hogy késtünk.

-Máskor hölgyeim legyenek szívesek időben megtisztelni minket a jelenlétükkel-mondta szúrós hangon.

Mi csak csendben helyet foglaltunk. Már csak két hely volt és mivel Nora leült Adam mellé, nem tudtam mit csinálni Christiannal szemben kellett ülnöm. Leszerettem volna ülni, de a ruhám bele akadt a székbe, ezért elkezdtem óvatosan ráncigálni, nehogy leszakadjon. A kapitány már eléggé dühös volt, én még ráteszek egy lapáttal. Nagy nehezen kihúztam a ruhámat, és szerencsére épségben. Ez annyira ciki, és éppen mindezt Christian előtt. Egy vörös volt a fejem. Amikor már helyet foglaltam és látszott, hogy befejeztem a szenvedésem, elkezdték feltálalni a vacsorát. Ahogy Christianra néztem láttam, hogy állandóan rám mosolyog, tuti a az előbbi bakim miatt.

-Most meg mivan?-kérdeztem tőle, mert nagyon zavart, hogy állandóan engem nézett, és főleg rajtam nevetett.

-Semmi, csak eléggé vicces voltál az előbb-mondta még mindig nevetve.

-Hát ha neked ez vicces, hogy a ruhám majdnem elszakadt, és, hogy a fél személyzet előtt leégettem magam.

-Hát eléggé vicces, már bocs.

-Kedves vagy, inkább hadd abba a röhögést, és ne nézz folyton.

Még magamon is meglepődtem, hogy így tudtam beszélni egy sráccal, máskor még megszólalni sem merek. Most, hogy főleg tetszik ez a srác. De bevallom azért tetszett, hogy legalább beszélgettünk és, tetszettek a csípkelődései is.

-Miért zavar?-kérdezte avval az édes mosolyával.

-Miért baj ha igen?

-Nekem aztán nem-mondta egy kicsi gúnnyal a hangjában.

Aztán már többet nem beszéltünk. Elkezdtünk csendben fogyasztani a vacsoránkat. Arra gondoltam, hogy ez a srác annyira titkozatos. Szerintem csak ilyen nagymenőnek mutatja magát, közben pedig egyáltalán nem olyan, hanem nagy szíve van. Valahogy meg kell ismernem a másik oldalát is.  Biztos voltam benne, hogy ő nem ilyen srác.

-Nagyon csinos vagy Lina-mondta Adam.

-Köszönöm-jöttem enyhén zavarba, mivel mindenki figyelt. Főleg Christian reakciójára votam kíváncsi, aki csak engem nézett és semmit nem tudtam az arcáról leolvasni.

-Most pedig egy óra szabadot kaptok, hogy még jobban megismerjétek egymást, utána pedig a szobátokba és takarodó. Reggel pedig hangos ébresztésre számítsatok.

Mindenki elkezdett beszélgetni én pedig egyedül ültem a székemen. Nora máris felhívta magára Christian figyelmét, egész jól elvoltak. Valamin nagyon nevettek, és Nora máris flörtölni kezdett vele. Nagyon mérges és egyben szomorú voltam. Épp már a szobámba akartam indulni, amikor Adam ült le mellém.

-Hali, valami baj van? Egész este csak itt ülsz és meg se szólalsz.

-Őhm..semmi különös, jól vagyok, csak eléggé kifáradtam a mai nap.

-Hát remélem csak tényleg ez a baj. Jól pihend ki magad, mivel még ennél csak fáradtabb leszel.

-Megpróbálom.

-Egyébként van barátod?

-Nincs-kicsit furcsáltam ezt a kérdését.

-Értem.

Még többet beszélgettem Adammel, és tényleg nagyon jó fej. Eléggé elvonta a figyelmemet Christianról. De mintha úgy vettem volna észre, hogy Adam többet akar. Ajj remélem ez nem így van, nem szeretnék ilyen helyzetbe kerülni. Takarodó volt, így visszamentünk a szobáinkba. Christian egész este Norával beszélgetett, ez miatt nagyon szomorú voltam, amit Nora is észrevett.

-Tetszik neked ugye?

-Ki?

-Jajj, ne játszd meg magad, tudod kiről beszélek.

-És ha igen? Sokra megyek vele, hogy tudod, semmi esélyem sincs nála.

-Honnét tudod? Ne legyél ennyire pesszimista.

-Onnét tudod, hogy te tetszel neki, egész este milyen jól elvoltatok.

-Már értem-nevetett fel-hiszen téged ez zavar ugye?

Nem válaszoltam így folytatta.

-Hidd el semmit nem akarok tőle. Mint pasi bejön nekem, mert persze elég helyes, de ő nem az a fajta, ha érted mire gondolok. Nem tudom, hogy rossz szemmel fogsz-e nézni rám, de én nem szeretnék kapcsolatot, nekem egy éjszakás kalandra kellene csak. De ő erre nem vevő, a menő imidzse mögött, egy jó kisfiú rejlik.

Nem tudtam erre mit mondani. Nagyon megörültem, hogy nem akar tőle semmit, és abban is biztos voltam, hogy igaza van, a jellemével kapcsolatban. De azért cikáztak bennem a kérdések. Ha Nora tudja, hogy nem vevő Christian a dologra, miért flörtölt vele? Azért, hogy engem idegesítsen? És ha Christian nem is rossz fiú, ahogy mutatja? És miért nem jött oda egész este, hogy beszélgessünk? Biztos voltam benne, hogy nem tetszem neki. Már 10 óra elmúlt, de még nem voltam lezuhanyozni. Nora már rég az ágyában aludt. Szépen csendben kiosontam, és futni kezdtem a folyosón, hogy minnél hamarabb a fürdőbe érjek. Annyira futottam, hogy nem figyeltem semmire, egyszer csak valakibe beleütköztem. Hirtelen felkaptam a fejem és még a lélegzetem is elállt egy pillanatra....  

~1.rész~

Sziasztok meghoztam az első részt. Nagyon örülök, hogy már 4 feliratkozóm van , és hogy a prológushoz 4 komi érkezett. Még az első pár rész nem lesz olyan eseménydús, mivel be kell, hogy induljon a történet. Jó olvasást az első részhez. És komizni ér :) 

*Reggel:

-Lina, Lina kislányom!-anya hangos kiabálására keltem.

Anya rohanva lépett be a szobámba.

-Gyorsan készülődj egy óra múlva indulunk.

Kómásan kikecmeregtem az ágyból. Mint mindig a fürdő megint foglalt volt, mivel az öcsémnek mindig akkor kell készülődnie, amikor nekem. De most nem tudott mit tenni, muszáj volt beengednie, mert anya kiküldte. Gyorsan kifestettem magam, de csak minimálisan. Fogalmam sem volt, hogy mit kell fel venni egy első napos hajó útra, főleg, hogy nem kirándulóként fogok részt venni. A választásom erre az összeállításra esett.

Utoljára felnéztem a netre, mert tudom, hogy ott nem sok időm lesz az internetezéshez, gyorsan felhívtam Bellát, hogy elbúcsúzzak tőle. Anya már várt rám, így gyorsan lecipeltem a nagy bőröndömet. 

-Kislányom, annyira büszke vagyok rád-mondta apa már majdnem sírva.

-Köszönöm apa, és nyugi csak 2 hónapról van szó, nemsokára itthon leszek-öleltem meg őt.

Elbúcsúztam az öcsémtől is, aki biztos örül, hogy 2 hónapig egyedül ő a gyerek a háznál. Anya vitt ki a kikötőbe. Mikor oda értünk, megláttam egy hatalmas hajót velem szemben. Sokkal szebb és nagyobb volt, mint ahogy elképzeltem. 

-Kislányom vigyázz magadra jó?!

-Jajj, anya minden rendben lesz-öleltem meg utoljára, és elindultam a hajó felé.

Azért több öröm volt bennem, mint bánat, mert melyik gyerek nem örül annak, hogy egész nyáron a szüleitől távol lesz, végre egy kis nyugalom, de azért tudtam, hogy egy kicsit hiányozni fognak. Izgultam nagyon, nem mertem fel menni a lépcsőn a hajó bejáratához. Egyszercsak egy szőke srác áll meg mellettem.

-SegítheteK? Biztos nehéz lehet a cuccod.

-Oké, köszi.

Húha elég helyes ez a srác, biztos ő az egyik diák. 

-Egyébként Adam vagyok.

-Lina-viszonoztam a kézfogását. 

Együtt léptünk be a hajóba, kiderült róla, hogy nagyon jól tud szörfözni, és hogy Floridából érkezett. Mindenki nagy városi lesz? Remélem nem. De az első benyomásom Adamról nagyon jó. Eléggé szimpatikus srác, és nagyon bejön nekem. A hajóban az ebédlőbe vezettek minket, úgy látszott, hogy itt beszélnek meg mindent a személyzettel is. Az ebédlőben már egy szőke lány és egy barna hajú srác fogadott minket. A srác kinézetre is már az a technikus zseni. Két laptop táska volt nála, sok kábel, és egy ultra menő érinthetős telefon, aminek a kijelzőjéről egy másodpercre sem vette le a szemét. A lány első kinézetre az a tipikus nyávogós csaj. Lehet, hogy változik a véleményem, remélem is, mert jó lenne, ha kijönnénk egymással. Bemutatkoztak a lányt Norának, a fiút pedig Budnak hívják. Jó félóra volt mire a kapitány is megérkezett, addig elvoltunk és jobban megismertük egymást. A kapitány a nyomában egy barna hajú sráccal érkezett. Amikor megláttam a srácot valami fura érzés kerített hatalmába, amit még soha nem éreztem. Az eddig nem létezett lepkéim megszülettek, és duruzsoltak a hasamban megállás nélkül. Gyönyörű szép tenger kék szeme volt, a teste napbarnított. A megjelenése is valami fantasztikus volt, nagyon illett neki a kockás ing trikóval. Úgy láttam, hogy Nora érdeklődését is felkeltette. Nagyon dühbe gurultam. De miért is? Nem lehet, én nem lehetek szerelmes. De hogy? Ilyen gyorsan? Soha az életemben nem voltam szerelmes, most pedig első látásra bele szerettem ebbe srácba. De ez így nem lesz jó, nem tölthetem el 2 hónapomat így, hogy mindig őt fogom lesni. Valahogy megpróbálom majd elkerülni őt. 

~Prológus~

Sziasztok ez az első blogom. Kaptam egy ihletet, és most ezt szeretném nektek leírni. Remélem elnyeri a tetszéseteket. Itt a prológus, akinek tetszik komizzon és iratkozzon fel, örülnék ha lennének olvasóim és kapnák visszajelzést, hogy milyen a blogom. A szemszöget mindig Lina-éból írom, de majd lehet, hogy egyszer-kétszer lesz más szemszögéből is. Na jó nem írok már többet, jó olvasást a prológushoz. :)

Nem gondoltam volna, hogy megnyerem a 2 hónapos hajó úti kirándulást, mivel iskolánként 1 diák nyerheti ezt meg. Jó tanuló vagyok nem tagadom, de azt nem gondoltam volna, hogy az iskolánkból én lennék a legjobb. Igazából mikor megtudtam, hogy megnyertem a kirándulást, nagyon megörültem. Végre nem a megszokott átlagos nyaram lesz, végre két hónapig távol lehetek a szüleimtől, végre egy kicsit kimozdulok a nyáron. Jó az is igaz, hogy ez csak kirándulásnak mondható, mi rendes hajómunkások leszünk, besegítünk a kapitánynak és a munkásainak a hajó irányításában. Úgy tudom, hogy összesen öt diák fog részt venni ezen a hajó úton, remélem jól kijövök majd velük, mivel köztudott, hogy nehezen barátkozom, a sulinkból is csak egy barátnőm van. Ha szégyen, ha nem, bevallom 16 évesen még egy pasim sem volt. Nem tudom lehet, hogy velem van a baj, mivel nem esek szerelembe, de az is igaz, hogy eddig a fiúk se vettek nagyon észre. Amikor elindultunk ezen a hajó úton azt hittem életem legjobb nyara lesz, hát ez egy kicsit változott. Lakatlan sziget és szerelem? Ez a kettő együtt?