~2.rész~

Sziasztok meghoztam a második részt. Nagyon sajnálom, hogy ennyire későn, de a suli mellett nincs valami sok időm. Megpróbálok legalább hetente egy részt hozni. Nagyon köszönöm a sok oldalmegjelenítést és a feliratkozókat is. Remélem elnyeri a tetszéseteket ez a rész is, most már egyre izgalmasabb része jönnek, kezdenek felgyorsulni az események. Jó olvasást a második részhez :)

-Üdvözlök mindenkit a hajón-mondta mély és tekintélyt parancsoló hangon a kapitány.

-Most pedig, aki a nevét hallja egy lépést tegyen előre.

-Christian Nova. Fogalmam sem volt, hogy ki az. Egyszer csak a barna hajú srác tett előre egy lépést. Óh, végre tudom a nevét. Ahogy ránéztem annyira édes volt. A mosolya, a gyönyörű kék szeme. Ő számomra az elérhetetlen kategória, biztos az olyan lányokra bukik, mint Nora. 

-Lina Mathew, LINA MATHEW, LINA MATHEW!!!- a kapitány hangos kiabálása szakított ki a gondolataimból.

-Őőő...bocsánat-gyorsan léptem előre egyet. Christiannal össze

találkozott a tekintetünk, elmosolyodott, én pedig azon nyomban elkaptam a tekintetemet. 

-Mit képzelnek maguk! Nem kirándulni jöttek ide. Itt fegyelmet és érett viselkedést várok el. Itt olyanoknak nincs helye, akik még odafigyelni sem tudnak, mit gondolt? Majd munka közben is  össze-vissza tekingélhet? Maguk most dolgozni jöttek ide, hogy jobban megismerkedjenek a hajó irányításával, ha ez valakinek nem tetszik, és megerőlető munkának találja, azonnal viheti a sátorfáját. Megértették? 

Mi csak egyszerre bólogattunk, megszólalni sem mertünk, nem gondoltam volna, hogy ilyen rossz természete van a kapitánynak és ez mind miattam történt, miattam hordták le őket, óh de jó, látom sok barátom lesz.

-Nora és Lina szobája a hármas számú, a fiúk szobája pedig az ötös. Nincs éjjel egymáshoz járkálás, 10-kor takarodó és reggel 6:30-kor kelés. Most pedig induljanak a szobájukba, ahol megtalálják a munka ruhájukat. 7-re várom magukat vacsorára. 

Gyorsan a szobáinkba mentünk. Hát nem repdestem az örömtől, hogy Norával vagyok egy szobába. A szobánkba belépve az ágyunkon az egyenruhánk fogadott minket. Nem volt olyan vészes mint ahogy azt gondoltuk, rövid nadrág és egy a hajó logójával ellátott póló. 

-Én alszom felül-mondta Nora.

-Oké, nekem 8-nem szándékoztam vele veszekedni.

Elkezdtünk kipakolni, és azt vettem észre, hogy nem is olyan rossz fej, ahogy azt gondoltam. Egy csomót röhögtünk, és egymás ruháit felpróbálgattuk. Megbeszéltük, hogy most a vacsorára kicsit csinosabbak leszünk, mivel ez az első vacsora a fedélzeten és többet nem igen lehetünk ebben a ruhánkban. Egymásnak segítettünk választani és ki is sminkeltük egymást. Soha nem gondoltam volna, hogy kifogok jönni egy ilyen csajjal, mint Nora. Csak egy kicsit az dühített, hogy tudtam neki is tetszik Christian, és minden bizonnyal meg is fogja szerezni magának. Észre vettem, hogy öltözködés közben egész végig az járt a fejemben, hogy tetszeni szeretnék Christiannak. A választásom erre a ruhára esett.

 Nagyon reméltem tetszeni fogok benne Christiannak. De mi ütött belém? Én tetszeni akarok valakinek? Nem értem, hogy mi történt velem ebben a pár órában, de tisztára elvesztettem önmagamat. Csak Christian járt a fejemben, és tudom, hogy még ebből nagy csalódás lesz. De valahogy most ez nem érdekelt, csak azt akartam, hogy észre vegyen. 

-Siess Lina, nem fogunk időben oda érni, így is tudod milyen rossz természete van a kapitánynak-lépett be Nora, és igen nagyon csinos volt.

-Jólvanna, megyek már.

-Hűű egész jól kicsípted magad.

-Köszi, te is nagyon csinos vagy. Úgy láttam Norán, mintha ez neki nem lenne újdonság.

Amint beléptünk az ebédlőbe már mindenki ott volt, láttam a kapitányon, hogy nem tetszik neki, hogy késtünk.

-Máskor hölgyeim legyenek szívesek időben megtisztelni minket a jelenlétükkel-mondta szúrós hangon.

Mi csak csendben helyet foglaltunk. Már csak két hely volt és mivel Nora leült Adam mellé, nem tudtam mit csinálni Christiannal szemben kellett ülnöm. Leszerettem volna ülni, de a ruhám bele akadt a székbe, ezért elkezdtem óvatosan ráncigálni, nehogy leszakadjon. A kapitány már eléggé dühös volt, én még ráteszek egy lapáttal. Nagy nehezen kihúztam a ruhámat, és szerencsére épségben. Ez annyira ciki, és éppen mindezt Christian előtt. Egy vörös volt a fejem. Amikor már helyet foglaltam és látszott, hogy befejeztem a szenvedésem, elkezdték feltálalni a vacsorát. Ahogy Christianra néztem láttam, hogy állandóan rám mosolyog, tuti a az előbbi bakim miatt.

-Most meg mivan?-kérdeztem tőle, mert nagyon zavart, hogy állandóan engem nézett, és főleg rajtam nevetett.

-Semmi, csak eléggé vicces voltál az előbb-mondta még mindig nevetve.

-Hát ha neked ez vicces, hogy a ruhám majdnem elszakadt, és, hogy a fél személyzet előtt leégettem magam.

-Hát eléggé vicces, már bocs.

-Kedves vagy, inkább hadd abba a röhögést, és ne nézz folyton.

Még magamon is meglepődtem, hogy így tudtam beszélni egy sráccal, máskor még megszólalni sem merek. Most, hogy főleg tetszik ez a srác. De bevallom azért tetszett, hogy legalább beszélgettünk és, tetszettek a csípkelődései is.

-Miért zavar?-kérdezte avval az édes mosolyával.

-Miért baj ha igen?

-Nekem aztán nem-mondta egy kicsi gúnnyal a hangjában.

Aztán már többet nem beszéltünk. Elkezdtünk csendben fogyasztani a vacsoránkat. Arra gondoltam, hogy ez a srác annyira titkozatos. Szerintem csak ilyen nagymenőnek mutatja magát, közben pedig egyáltalán nem olyan, hanem nagy szíve van. Valahogy meg kell ismernem a másik oldalát is.  Biztos voltam benne, hogy ő nem ilyen srác.

-Nagyon csinos vagy Lina-mondta Adam.

-Köszönöm-jöttem enyhén zavarba, mivel mindenki figyelt. Főleg Christian reakciójára votam kíváncsi, aki csak engem nézett és semmit nem tudtam az arcáról leolvasni.

-Most pedig egy óra szabadot kaptok, hogy még jobban megismerjétek egymást, utána pedig a szobátokba és takarodó. Reggel pedig hangos ébresztésre számítsatok.

Mindenki elkezdett beszélgetni én pedig egyedül ültem a székemen. Nora máris felhívta magára Christian figyelmét, egész jól elvoltak. Valamin nagyon nevettek, és Nora máris flörtölni kezdett vele. Nagyon mérges és egyben szomorú voltam. Épp már a szobámba akartam indulni, amikor Adam ült le mellém.

-Hali, valami baj van? Egész este csak itt ülsz és meg se szólalsz.

-Őhm..semmi különös, jól vagyok, csak eléggé kifáradtam a mai nap.

-Hát remélem csak tényleg ez a baj. Jól pihend ki magad, mivel még ennél csak fáradtabb leszel.

-Megpróbálom.

-Egyébként van barátod?

-Nincs-kicsit furcsáltam ezt a kérdését.

-Értem.

Még többet beszélgettem Adammel, és tényleg nagyon jó fej. Eléggé elvonta a figyelmemet Christianról. De mintha úgy vettem volna észre, hogy Adam többet akar. Ajj remélem ez nem így van, nem szeretnék ilyen helyzetbe kerülni. Takarodó volt, így visszamentünk a szobáinkba. Christian egész este Norával beszélgetett, ez miatt nagyon szomorú voltam, amit Nora is észrevett.

-Tetszik neked ugye?

-Ki?

-Jajj, ne játszd meg magad, tudod kiről beszélek.

-És ha igen? Sokra megyek vele, hogy tudod, semmi esélyem sincs nála.

-Honnét tudod? Ne legyél ennyire pesszimista.

-Onnét tudod, hogy te tetszel neki, egész este milyen jól elvoltatok.

-Már értem-nevetett fel-hiszen téged ez zavar ugye?

Nem válaszoltam így folytatta.

-Hidd el semmit nem akarok tőle. Mint pasi bejön nekem, mert persze elég helyes, de ő nem az a fajta, ha érted mire gondolok. Nem tudom, hogy rossz szemmel fogsz-e nézni rám, de én nem szeretnék kapcsolatot, nekem egy éjszakás kalandra kellene csak. De ő erre nem vevő, a menő imidzse mögött, egy jó kisfiú rejlik.

Nem tudtam erre mit mondani. Nagyon megörültem, hogy nem akar tőle semmit, és abban is biztos voltam, hogy igaza van, a jellemével kapcsolatban. De azért cikáztak bennem a kérdések. Ha Nora tudja, hogy nem vevő Christian a dologra, miért flörtölt vele? Azért, hogy engem idegesítsen? És ha Christian nem is rossz fiú, ahogy mutatja? És miért nem jött oda egész este, hogy beszélgessünk? Biztos voltam benne, hogy nem tetszem neki. Már 10 óra elmúlt, de még nem voltam lezuhanyozni. Nora már rég az ágyában aludt. Szépen csendben kiosontam, és futni kezdtem a folyosón, hogy minnél hamarabb a fürdőbe érjek. Annyira futottam, hogy nem figyeltem semmire, egyszer csak valakibe beleütköztem. Hirtelen felkaptam a fejem és még a lélegzetem is elállt egy pillanatra....  

~1.rész~

Sziasztok meghoztam az első részt. Nagyon örülök, hogy már 4 feliratkozóm van , és hogy a prológushoz 4 komi érkezett. Még az első pár rész nem lesz olyan eseménydús, mivel be kell, hogy induljon a történet. Jó olvasást az első részhez. És komizni ér :) 

*Reggel:

-Lina, Lina kislányom!-anya hangos kiabálására keltem.

Anya rohanva lépett be a szobámba.

-Gyorsan készülődj egy óra múlva indulunk.

Kómásan kikecmeregtem az ágyból. Mint mindig a fürdő megint foglalt volt, mivel az öcsémnek mindig akkor kell készülődnie, amikor nekem. De most nem tudott mit tenni, muszáj volt beengednie, mert anya kiküldte. Gyorsan kifestettem magam, de csak minimálisan. Fogalmam sem volt, hogy mit kell fel venni egy első napos hajó útra, főleg, hogy nem kirándulóként fogok részt venni. A választásom erre az összeállításra esett.

Utoljára felnéztem a netre, mert tudom, hogy ott nem sok időm lesz az internetezéshez, gyorsan felhívtam Bellát, hogy elbúcsúzzak tőle. Anya már várt rám, így gyorsan lecipeltem a nagy bőröndömet. 

-Kislányom, annyira büszke vagyok rád-mondta apa már majdnem sírva.

-Köszönöm apa, és nyugi csak 2 hónapról van szó, nemsokára itthon leszek-öleltem meg őt.

Elbúcsúztam az öcsémtől is, aki biztos örül, hogy 2 hónapig egyedül ő a gyerek a háznál. Anya vitt ki a kikötőbe. Mikor oda értünk, megláttam egy hatalmas hajót velem szemben. Sokkal szebb és nagyobb volt, mint ahogy elképzeltem. 

-Kislányom vigyázz magadra jó?!

-Jajj, anya minden rendben lesz-öleltem meg utoljára, és elindultam a hajó felé.

Azért több öröm volt bennem, mint bánat, mert melyik gyerek nem örül annak, hogy egész nyáron a szüleitől távol lesz, végre egy kis nyugalom, de azért tudtam, hogy egy kicsit hiányozni fognak. Izgultam nagyon, nem mertem fel menni a lépcsőn a hajó bejáratához. Egyszercsak egy szőke srác áll meg mellettem.

-SegítheteK? Biztos nehéz lehet a cuccod.

-Oké, köszi.

Húha elég helyes ez a srác, biztos ő az egyik diák. 

-Egyébként Adam vagyok.

-Lina-viszonoztam a kézfogását. 

Együtt léptünk be a hajóba, kiderült róla, hogy nagyon jól tud szörfözni, és hogy Floridából érkezett. Mindenki nagy városi lesz? Remélem nem. De az első benyomásom Adamról nagyon jó. Eléggé szimpatikus srác, és nagyon bejön nekem. A hajóban az ebédlőbe vezettek minket, úgy látszott, hogy itt beszélnek meg mindent a személyzettel is. Az ebédlőben már egy szőke lány és egy barna hajú srác fogadott minket. A srác kinézetre is már az a technikus zseni. Két laptop táska volt nála, sok kábel, és egy ultra menő érinthetős telefon, aminek a kijelzőjéről egy másodpercre sem vette le a szemét. A lány első kinézetre az a tipikus nyávogós csaj. Lehet, hogy változik a véleményem, remélem is, mert jó lenne, ha kijönnénk egymással. Bemutatkoztak a lányt Norának, a fiút pedig Budnak hívják. Jó félóra volt mire a kapitány is megérkezett, addig elvoltunk és jobban megismertük egymást. A kapitány a nyomában egy barna hajú sráccal érkezett. Amikor megláttam a srácot valami fura érzés kerített hatalmába, amit még soha nem éreztem. Az eddig nem létezett lepkéim megszülettek, és duruzsoltak a hasamban megállás nélkül. Gyönyörű szép tenger kék szeme volt, a teste napbarnított. A megjelenése is valami fantasztikus volt, nagyon illett neki a kockás ing trikóval. Úgy láttam, hogy Nora érdeklődését is felkeltette. Nagyon dühbe gurultam. De miért is? Nem lehet, én nem lehetek szerelmes. De hogy? Ilyen gyorsan? Soha az életemben nem voltam szerelmes, most pedig első látásra bele szerettem ebbe srácba. De ez így nem lesz jó, nem tölthetem el 2 hónapomat így, hogy mindig őt fogom lesni. Valahogy megpróbálom majd elkerülni őt. 

~Prológus~

Sziasztok ez az első blogom. Kaptam egy ihletet, és most ezt szeretném nektek leírni. Remélem elnyeri a tetszéseteket. Itt a prológus, akinek tetszik komizzon és iratkozzon fel, örülnék ha lennének olvasóim és kapnák visszajelzést, hogy milyen a blogom. A szemszöget mindig Lina-éból írom, de majd lehet, hogy egyszer-kétszer lesz más szemszögéből is. Na jó nem írok már többet, jó olvasást a prológushoz. :)

Nem gondoltam volna, hogy megnyerem a 2 hónapos hajó úti kirándulást, mivel iskolánként 1 diák nyerheti ezt meg. Jó tanuló vagyok nem tagadom, de azt nem gondoltam volna, hogy az iskolánkból én lennék a legjobb. Igazából mikor megtudtam, hogy megnyertem a kirándulást, nagyon megörültem. Végre nem a megszokott átlagos nyaram lesz, végre két hónapig távol lehetek a szüleimtől, végre egy kicsit kimozdulok a nyáron. Jó az is igaz, hogy ez csak kirándulásnak mondható, mi rendes hajómunkások leszünk, besegítünk a kapitánynak és a munkásainak a hajó irányításában. Úgy tudom, hogy összesen öt diák fog részt venni ezen a hajó úton, remélem jól kijövök majd velük, mivel köztudott, hogy nehezen barátkozom, a sulinkból is csak egy barátnőm van. Ha szégyen, ha nem, bevallom 16 évesen még egy pasim sem volt. Nem tudom lehet, hogy velem van a baj, mivel nem esek szerelembe, de az is igaz, hogy eddig a fiúk se vettek nagyon észre. Amikor elindultunk ezen a hajó úton azt hittem életem legjobb nyara lesz, hát ez egy kicsit változott. Lakatlan sziget és szerelem? Ez a kettő együtt?